9. rész

                                                                         2. fejezet

                                                  Kutatás a sellőknél!

1951 március 06.-07. a sellők országában
-Vigyétek! Nincs maradásuk!-parancsolt rá katonáira akik abban a percben berontottak az ajtón és kiráncigálták a gyerekeket.
-Várjon!-ordított fel Vanda a rémültségtől.-Ne vigye el őket!-a király leállította katonáit.
-Miért?-kérdezte.
-Ő nélkülük nem megy!
-Mi nem megy?!
-Semmi! Semmi sem megy!-mondta remegő hanggal.-Kérem!-könyörögte.
-Nem bánom. De ne zavarjátok a kiválasztottat.-mormogta.
-Nem fogjuk!-mondták egyszerre.
-Engedjétek el őket, és menjetek vissza a dolgotokra!-parancsolta.
-Gyertek! Meg mutatom a Szent Tekercset.-mondta és elindult a kijárat felé.
-Honnan tudta, hogy ezért jöttünk?-kérdezte Steven.
-A király kiolvasta a Tekercsből.-mondta Ermelinda. Miközben kiértek az egész palotából elkezdte magyarázni a törzsük történetét.
-Ez a jóslat már több ezer éves, és az első naptól egy külön zárkában őrizzük. Ezt a jóslatot Hatmehit a halak istennője jósolta.

-Oh, meg is érkeztünk!-mondta és egy csodaszép épület előtt álltak.Szín tiszta arany az egész, kissé már mohás volt de ez tette csodaszéppé. A király egy furcsa kulcsot vett elő és azzal nyitotta ki az ajtót. Hatalmas nyikorgás hallatszott még a tenger alatt is.
-Gyertek gyorsan!-szólt ránk. Amikor megérkeztünk a tekercs őrző helyére teljesen elámultunk a látványtól.Minden olyan más volt. Egyszerű.
-Szóval itt a Szent Tekercs!-mondta a király és rámutatott egy elég régi papírra. Csoda hogy nem oszlott már szét.
-Fel olvassam? Vagy ti is eltudjátok olvasni a szent írást?- kérdezte.
-Nem hiszem, hogy eltudnánk olvasni.-jelentette ki Denis.
-A feladata a kiválasztottnak meg jósolt. Minden fajnak más- és más feladatát kell elvégezned. Csak úgy mentheted meg a sellőket, ha megszerzed az élet szérumát. Hogy hol találod? Keresd az életet és küzdj meg az őrzővel.-mondta.-Szóval ennyi!

-Köszönjük!-mondta Vanda.-De most már vissza kell mennünk.
-Megértelek titeket.-mondta a király.-Majd Ermelinda és Zakária vissza kísér titeket. De előbb had kísérjelek titeket vissza a lakhelyemre.
-Nem probléma!-kiáltott fel Steven. Mikor vissza érkeztek a király elkezdett keresgélni a cuccai közt és elővett egy kis ládikát.
-Ebben a ládában különleges dolog van.-jelentette ki, és felnyitotta a tetejét.

Ebben a ládában egy arany láncos medál volt.
-Ezt neked szántam Vanda..., hogy hozzon neked szerencsét.

Ezután elköszöntek egymástól és elindultak vissza felé. Mikor kiértek a parthoz Ermelnda és Zakária levette a nyakláncokat a gyerekekről.
-Köszönjük, hogy segítetek rajtunk!-mondták egyszerre és vissza fordultak.
-Na és akkor most kikhez mennyünk?-kérdezte Denis.
-Szerintem a villangókhoz!

                                                 9. rész

                                                                         1. fejezet

                                                  Kutatás a sellőknél!

1951 március 06.-07. Misztikus lények országában

-Én ezt nem tudom megtenni!-mondta Vanda a meglepődöttségtől visszafojtott hangon.

-De hogy is nem!-kiáltott fel Zakária.-Hisz meg vannak írva a Szent Tekercsekben.

-Fajunknak egy értékes tekercsét  elhozhatom!-mondta Zakeus.

-De hát az mindenkinek van! Nem igaz?-kérdezte Paloma.

-Igen!-ordított be Ermelinda.

-De ezt nem tehetjük!-mondta Zakeus.

-MIT?-kérdezte a többi különös lény a vérfarkast. De eközben a gyerekek még követni se nagyon tudták a különös beszélgetést.

-Nem lophatjuk el az országunk tekercseit.-mondta bölcsen a farkas.

-De miért nem?-kérdezte Zakária.

-Igaza van Zakeusnak!-szólt közbe Paloma.-Hisz soha többi nem térhetünk akkor haza.

-Hát akkor vigyük magunkkal Vandát! Neki biztos megmutatják.-mondta Ermelinda.

-Csak az a kérdés, hogy hogyan visztek a víz alá?-kérdezte Vanda.

-Ja! És velünk mi lesz?- kérdezte Denis beordítva.

-Nyugalom mindenki jöhet! És a levegő miatt sem kell aggódni.-jelentette ki Zakária. Lassan elindulni készültek, és a gyerekek még mindig azon gondolkoztak hogy fognak lélegezni a víz alatt.
-Remélem mindannyian tudtok úszni a víz alatt!-mondta Ermelinda és a kezében különös üveges vagy  ékköves nyakláncokat tartott.

(a kék Vandáé, a lila Lilié, a piros Stevené és a fekete Denisé)
-Ezeket vegyétek fel!-mondta Zakária-És vigyázzatok rá, mert e nélkül belefulladtok a tengerbe.-mikor elkezdték volna felvenni a láncot Ermelinda felkiáltott.
-Várjatok! Ne a szárazföldön! Gyertek be először a vízbe.-mikor beértek a két sellő felkötötte nekik a láncot és hirtelen nagy fény tört fel a lábaiknál.
-Mi történik velünk?!-kiáltott fel Vanda.
-Átváltozik a lábatok uszonnyá!-jelentették ki nevetve mind ketten.

Leesett az álluk a bámulattól... mikor elindultak búcsút vettek a többiektől. Az érkezés helyszíne egy csoda szép sziget volt. Tele volt virágokkal és szép növényzettel, de nem itt éltek... csak ide jöttek ki.

-Gyertek! Most már mennyünk az otthonomba.-mondta Ermelinda.
-Az egy város?-kérdezte Lili.
-Igen!-vágta rá a két sellő, karon fogták a többieket és elvezették a városukhoz.A város csodaszép volt... korallok, rákok, delfinek és különös halak voltak a mesebeli város körül. Mikor a két sellő bevezette a királyuk palotájába meg voltak lepődve, hogy a víz alatt mennyire modern minden.... az az épület olyan nagy volt, hogy a teteje kitűnt a vízből.

-Megérkeztünk!-mondta megkönnyebbülve Zakária, és bekopogott azon az ajtón, amely mögött királyuk dolgozott. Egy különösen helyes sellő fiú nyitott ajtót, de nem volt katona az már egyszer biztos.
-Miben segíthetek?-kérdezte.
-A királyhoz jöttünk.-válaszolta Ermelinda.
-Most túl elfoglalt.
-De ez egy sürgős ügy!-mondta Zakária, és berontott az ajtón magával ráncigálva Vandát. A király épp az ügyeit végezte és teljesen meglepődött a belépőtől.
-Felség! Beszélnünk kell!-kiáltott fel Zakária.
-Hát ön meg mit keres itt?! És mi ez a hangnem?-kérdezte teljesen feldühödve.
-Úr Isten! Bocsánatát kérem felség!-mondta rémülten. Ekkor berontott a fiatal fiú is aki az ajtót nyitotta.
-Bocsánat apám! Nem bírtam megállítani őket.
-Maradj csöndben fiam!-parancsolt rá a király.-Szóval, miért zavartatok meg?!
-Felség, megtaláltuk a kiválasztottat!-mondta Ermelinda.
-A kiválasztottat?!-pattant fel örömében a király.-És hol van?
-Itt áll maga előtt.-mutatott rá Vandára Zakária.
-Ez ő?!-kérdezte.-De hát a kiválasztott egy emberi lény!
-Igen! Ő ember is. Csak odaadtuk nekik a varázs nyakláncot.-jelentette ki Ermelinda.-Mutatkozz be!-suttogta Vanda fülébe.
-Jó napot felség! Én Vanda Brus vagyok. Örvendek a szerencséhez.-mondta illendően, ahogy a régi időkben szokás volt.
-Remélem tudod a dolgod?-kérdezte kíváncsian a király.-Meg kell ölnöd Zádort.
-Igen! Tudom!-mondta csöndesen.
-És ezek kik?-kérdezte fenn hangon a király Vanda testvéreire és Denisre mutatva.
-Ők a kiválasztottal jöttek.-mondta Zakária.
-Küld haza őket! Nem maradhatnak!

                                                8. rész

                                                                        2. fejezet

                                                     Más világban!

1951 március 06. a kastélyban, Misztikus lények országában
A vérfarkas egyre csak közeledett hozzájuk, míg végül sarokba nem szorította őket. Elkezdett vanda felé haladni, és egy hatalmas vicsorgást lehetett hallani. Vanda a félelemtől elfordította a fejét.

-Vanda!-mondta a lény mély hangon.-A kiválasztott!-és meghajlott a lány előtt.-Végre megérkeztél.-Vanda teljesen elképedt a mondatoktól... Miféle kiválasztottról beszél?...
-...Honnan tudja a nevem?-kérdezte remegő hangon.
-Ki nem ismerné a kiválasztott nevét.-mondta a vérfarkas.
-De hát én nem is vagyok kiválasztott.-monda teljesen biztosan.
-Vanda Brushoz van szerencsém, nem igaz?-kérdezte.
-Hát igen, de...
-Meg kell mentened a világunkat!-mondta könyörögve, és szinte már parancsolva.
-De hát még a világodat nem is ismerem,... sőt még téged se ismerlek.-jelentette ki.
-A nevemre vagy kíváncsi?-kérdezte, Vanda csak bólintott.-Engem Zakeusnak hívnak, szolgálatára.
-Hm, Zakeus?..Érdekes név....és miért jöttél?-kérdezte tudakozóan.
-Hát, hogy segítselek téged utadon.-mondta a vérfarkas, de ekkor Vanda szeme Palomára vetődött. Vajon miért jöttek mindketten segíteni?
-És még is hogyan mentsük meg a világodat?-kérdezte Denis.
-Ezt csak a kiválasztott tudja.-mondta Zakeus, és ránézett Vandára.-Ugye?!
-Igen!-szólt közbe Paloma.-Ezt csak a kiválasztott tudhatja. Ez pedig Vanda.-mindenki meglepődött, még Vanda is.
-De én nem tudom!
-Még most nem,... de idővel megfogod tudni, hogy hogyan mentsd meg a világunk.
-De hát akkor mi mit keresünk itt?-kérdezte Steven kétségbe esetten.
-Hát a kiválasztottnak segítők is kellenek!-jelentette ki Zakeus, jó indulattal.
-Ebből mi jó származik neki belőle?-kérdezte bele szólva Denis.
-Három igaz vágya teljesülhet.-mondta egy kedves hang, és hirtelen valahonnan kiöntött egy csomó víz.
 
Ekkor két gyönyörű sellő bukkant ki a víz alól.

-Segítened kell!-kezdték ezzel.
-Várjatok! Ti kik vagytok?-kérdezte Vanda.
-Én Zakária vagyok!
-Én pedig Ermelinda vagyok!-vágták rá.
-Kérlek segíts Vanda!-mondta Zakária.
-Honnan tudod a nevem?-érdeklődött Vanda.
-Az egész világunk rád várt!-mondta Ermelinda.
-És mi is lenne a dolgom?...Mondjátok már meg!-mondta kétségbe esetten.
-Meg kell ölnöd Zádort a világunk fő gonoszát!-mondták könyörgő hangnemben.
-Hogy mit kell csinálnom?!?!

                                                8. rész

                                                                        1. fejezet

                                                     Más világban!

1951 március 06. a kastélyban, Misztikus lények országában

Mindenki ledermedt,... Paloma Vanda vállán jutott menedékhez. Lassan kinyílt az ajtó és egy érdekes fény jutott be azon keresztül. Újabb lépteket hallottak amikor megjelent a rém...Vajon mi lesz,.. mi fog történni?...

Hirtelen elkezdett feléjük futni elképesztő sebességgel. Felfogni se tudták, hogy mi történik velük. 

-Gyertek!-ordította Paloma és egy különös port szórt a falra, ami egy fénylő ajtót nyitott meg. 

-Gyertek már!- mondta Vandának és Denisnek könyörgő hangon, azután kinyitotta az ajtót...Még azelőtt átértek az ajtó túlsó oldalára mielőtt oda ért volna a szörny... Ahova megérkeztek nem volt hétköznapi, tele volt mesebeli lényekkel... Vanda alig hitt a szemlének.

-Vajon hol lehetünk?-Vanda előtt egy érdekes kapu nyílt meg.

De mielőtt átlépte volna a kaput Paloma lefogta.
-Itt nem szabad átmenni!
-De miért?..Hát nézz be!...Olyan szép minden.-magyarázta Vanda, és tényleg teli s tele volt szebbnél  szebb dolgokkal, de Paloma csak rázta a fejét.
-Ez csak a látszat.-mondta nyugodtan-Mikor belépsz már is eltűnik minden szép és jó,...csak a legrosszabb dolgok maradnak.Még vissza jönni se tudsz.
-De miért?-kérdezte Denis.
-Mert ez egy csapda, csak a maguknak valóknak van.Akik csak a nekik jót akarják...Ezt még az Istenek teremtették.-Vanda elgondolkozott, és eszébe jutott két testvére.
-Te jó ég, Steven és Lili!...Egyedül hagytuk őket!...És mi van ha már elindultak megkeresni minket... és már a szörny karmaiba kerültek!- kapott a fejéhez Vanda.-Most mi lesz?
-Talán segíthetek.-mondta Paloma, és csettintett egyet az aprócska kezével.
-Most mi fog történni?-kérdezte Denis, és érdeklődően nézett körül, amikor egy különös, fénylő alagút féleség jelent meg előttük.

Amin keresztül kidobta Stevent és Lilit.A két gyerek teljesen össze volt zavarodva.
-Vanda!-kiáltott el Steven és Lili, és öleléssel támadták le.
-Hol vagyunk?-kérdezték kórusban.
-Fogalmam sincs!-jelentette ki Vanda. Ekkor meg jelent egy különös lény, amiről csak a mesékben hallottak.
-Ez meg mi?-kérdezte Lili halálra rémülve, és Vanda karjai közé futott.
-Ez egy vérfarkas!...És szerintem nem játszani jött...

                                              7. rész

                                                                      2. fejezet

                                                 Az elveszett oldal,

                                                  és az első csók!!

1951 március 06. kastélyban
Vanda teljesen meglepődött a csóktól, és erőből eltolta magától Denist. Nem adja olyan könnyen magát. Még magának se merte beismerni, hogy teljesen oda van érte.
-Denis!!!Ezt miért csináltad?!-ordította  Vanda. Denis ekkor elszégyellte magát, de mivel nem akart összeveszni Vandával, hazudnia kellet.
-Bocsi Vanda! Csak gyakorolni akartam.
-De miért?-kérdezte meglepődötten Vanda.
-Öh, háát megismertem egy lányt, akivel járni akarok. És gyakorolni akartam az első csókot veled!
-De miért velem?-kérdezte Vanda remegő hangon.
-Öh, nem is tudom...Csak úgy!-mondta Denis, de nem mert Vanda szemébe nézni.
-Szóval ez az igazi arcod?-mondta Vanda fintorral, és elindult.
-Várj! Félre értesz!-kiáltott fel Denis és a lány után futott.

-Ááááh, dehogy is értettem félre! De gyere inkább és keressük meg azt a nyomorult lapot!-parancsolt rá Vanda, de ezt már csak kényszernek veszi.Egész úton szótlanak voltak, és amikor megérkeztek:
-És ki az a lány ??
-Az nem lényeg! Inkább keressük meg a lapot!-mikor kinyitotta az ajtót Vanda egy különös lényt pillantott meg. Kicsi fénylő repülő tündér féleség volt. Vanda nem hitt a szemének, de aztán jobban megnézte a lényt.
-Ez meg mi?-kérdezte.
-Valami repülő izé.-vágta rá Denis.
-Én egy Villangó vagyok, nem Izé!!-mondta egy vékony hang.

-Te jó ég!-kiáltott fel Denis.
-Na azért ennyire ne lepődj  meg!-szólt rá Vanda-Azért már nem kéne úgy  meglepődni. Főleg miután annyi minden történt velünk.-jelentette ki, de Denis csak a fejét rázta.
-Hogy hívnak?-kérdezte Vanda kedvesen.
-Paloma.
-És miért vagy itt?-vágott közbe kérdésével Denis.
-Küldtek?
-És miért?
-Hát, hogy segítsek nektek.
-Biztos, hogy nekünk?
-Ha van köztetek Vanda, Steven, Lili vagy Denis, akkor igen.
-...És miben segítenél?-kérdezte Vanda érdeklődően.
-Hát bármiben!... Például kiismerem magam mindenütt, mindenek tudom a pontos helyét és minden legendát ismerek.-mondta Paloma büszkén.Ekkor Vanda és Denis összenézett, mind a ketten ugyanarra gondoltak.
-Akkor tudnál abban segíteni,hogy hol találjuk a könyv elveszett oldalát?-kérdezte Denis.
-Arra a vastag könyvre gondolsz, amelyik a ládába volt elrejtve?-kérdezte Paloma.
-Igen. De honnan tudtad?-kérdezte meglepetten Vanda.
-Ez inkább maradjon titok.-suttogta.-A lapnak ott kell lennie ahol a könyv volt.-mondta és elindult befelé. Mikor beértek abba a különös szobába Vanda kinyitotta a ládát és feltúrta az egészet.
-Nem találom!- mondta Vanda.
-Az nem lehet!- kiáltott fel rémülten Paloma  és ő is elkezdett turkálni a ládában.-Itt nincs, ezt nem értem!
-Lehet, hogy elszórtuk valahol.-szólt közbe Denis. És a padlón máris talált egy lapot.
-Nézzétek, azt hiszem meg van!
-Mutasd csak!-mondta Paloma.-Melyik oldal is hiányzik?
-A második.-mondta Vanda és megnézte a lapot.-Ez az!-kiáltott fel.

-Csöndesebben!-kiáltott fel rémülten Paloma, mikor valamiféle lépteket hallottak.
-Mi a baj?-kérdezte Vanda.
-A Szörny....itt van!

                                             7. rész

                                                                      1. fejezet

                                                 Az elveszett oldal,

                                                  és az első csók!!

1951 március 06. Otthon
Másnap otthon összegyűltek, és hozták magukkal a kastélyban talált könyvet is.
Vanda elkezdte hangosan felolvasni a könyvet:
                                                                  Magyarázat
A könyvet ne olvasd el! Veszélyes dolgokról van benne szó, amely kockára teszi az életed. Egy személy életét megátkozó szörnyeteg megöli az olvasókat,... vagyis csak próbálja. Ugyanis e könyv tartalmazza megsemmisítésének szérumát. Én Richárd Wuger vagyok, és elmondhatom, én már láttam rémet...
Igen rémisztő, megjelenésekor lángok borították be, hatalmas fogai,karmai és pikkelyes bőre volt.

Az elátkozott embert meg kell menteni, és kiszabadítani a szörny karmaiból. Felismered,... csak légy figyelemmel! Az átok mindig más,... de mikor először belépsz ide ő fogad....
-Szóval akkor az a szellem egy elátkozott ember?- szólt közbe Steven, de csak húzták a vállukat.
-Ez nem olyan biztos,... lehet, hogy átverés az egész.- mondta Denis.
-De az is lehet, hogy egy kis állat volt, csak nem vettük észre.-mondta Vanda és tovább tanulmányozta a könyvet,....
-Na! Nem olvasod tovább?- kérdezte Steven. Vanda mérgesen ránézett.
-Olvasnám, de hiányzik egy oldal!- mondta visszafogottan.
-De azt vissza kell szerezni!-mondta Denis -Pont az az oldal hiányzik amiben az van leírva, hogy hogyan kell legyőzni a rémet??- Vanda elkezdte lapozni a könyvet.
-Azt hiszem igen.
-Akkor vissza kell mennünk, és meg kell keresnünk!-mondta Steven. Fel pattantak az asztaltól és elkezdték egy lapra felrajzolni a kastély vázlatát.

Azután meg megtervezték, hogy ki hová megy és mit csinál. Össze pakolt amit vinni akartak és elindultak. Először Vanda és Denis, de Steven és Lili csak egy óra múlva indulhatott. Mikor Vandáék mentek, Denis végig őt nézte, és azon gondolkozott, hogy milyen témát hozhatna fel. Aztán vett egy nagy levegőt és neki kezdett:
-És honnan is jöttetek?-kérdezte zavarodva.
-New Yorkból.-mondta Vanda nyugodtan és ránézett Denisre.
-És ott, volt barátod?-kérdezte Denis elfojtott hangon, és Vanda felé fordult. Vanda elmosolyodott.
-Hát csak egy.-mondta, aztán lehajtotta a fejét.
-És mikor jártatok?- kérdezte Denis, ettől Vanda teljesen elpirult.
-Denis!-szólt rá Vanda -Erről muszáj beszélnem?Különben is miért érdekel?
-Őh, nem tudom. Csak úgy érdekelne, hogy milyen volt az életed.-jelentette ki.
-Tényleg?...Csak ennyi?-mondta és elszomorodott. Teljesen mást várt.
-Igazából nem csak ennyi...-jelentette ki és nyelt egy nagyot. Azután átkarolta Vandát és megcsókolta.

                                  6.rész

                                                      2. fejezet

                                              Cetlik!!

1951 március 05. a kastélyban

Denis nagy nehezen kinyitotta a cetlit és  itt már nem volt semmi tippje, ezt meg se akarta mutatni a többieknek,... de muszáj volt.Lassan elindult Steven felé, és elfojtott hangon hozzá szólt:

-Meg van az utolsó útmutatás!-és átnyújtotta a cetlit.

-Mi van benne?-kérdezte ijedten, és elkezdte olvasni a szöveget, amiben ez áll:

Keresd a sötétség kapuját,... ott megtalálod!

-Ez meg mi?! Hol van Vanda?!-kérdezte Steven kétségbeesetten.De Denis csak rázta a fejét.

-Muszáj lesz megkeresünk, így nem lehet vége!-mondta lelkesen.

-De hol keressük?-kérdezte.
-Először is, nézzünk szét és keressünk ajtókat!-mondta Denis, és szétváltak. Denis egyedül, Steven és Lili pedig kettesben mentek keresgélni. Rengeteg olyan ajtó volt amit nem láttak még. De volt egy olyan ajtó, ami nagyon ijesztő volt, majdnem az egész aranyból volt és egy különös kulccsal lehetett csak kinyitni. Denis gondolta, hogy csak itt lehet Vanda. Hiszen ez a szoba mindentől el van zárva, és lehetetlen kulcs nélkül bejutni.

Mikor Steven és Lili meglátta Denist az arany ajtó előtt, gyorsan odarohantak hozzá. Lilinek valamiért az ajtó arany díszítése ismerős volt, ekkor eszébe jutott miért, és belenyúlt a zsebébe. Ami a zsebében volt az egy arany kulcs volt.
-Denis! Nézd csak! Ez lehet, hogy bele való?-mondta Lili, Denis fülébe súgva. És oda adta neki a kulcsot.
-Hát ez? Ez meg honnan van?-kérdezte Denis lepődötten. Megvizsgálta, és utána vállba döfte Stevent, hogy megmutassa neki a kulcsot.
-Ki találta?-kérdezte.
-Lili, de most nem ez a lényeg!... Lehet, hogy ez nyissa ki az ajtót.-mondta Denis sürgetően, és gyorsan  bele rakta a kulcsot az ajtóba, és a kulcs tényleg kinyitotta az ajtót.
 

Mikor kinyílt az ajtó, Denis meglátta Vandát a sarokban ülve kisírt szemekkel. Csak egyetlen egy lámpa világított.


Denis hirtelen elmosolyodott, oda rohant Vandához és szorosan átölelte.
-Vanda! Végre itt vagy.

                                                 6. rész

                                                                         1. fejezet

                                                          Cetlik!!

1951 március 05.kastélyban

A kísértet hirtelen eltűnt. Vajon Denis képzelődött vagy valóság volt? Nem tudni.De mikor megfordult egy cetlit talált a földin amelyben ez állt:

Kit keresel,... értéked... 3 lépésben találod meg... az első, hol először találkoztál vele.

-Figyeljétek csak!...Szerintetek ez mi?-kérdezte Denis bizakodóan, hátha valami más. Steven kikapta a kezéből és meglepődött arccal gyűrte össze a cetlit.
-Úristen!-mondta Steven és lehajtotta a fejét.
-Mi történt?-kérdezte Lili.Teljesen megrémült a fiúk arckifejezésétől.De a fiúk nem szólaltak meg, de Steven nyugtatás ként megpróbálta elterelni a figyelmét.
-Figyelj Lili, mit szólnál ha felfedeznénk a kastélyt?-kérdezte, mintha valami szórakoztató játékot ajánlana fel.
Persze Lili rögtön beleegyezett.
-Szerinted kinek szól a cetli?-kérdezte Denis.
-Fogalmam sincs!-válaszolta Steven, és szétbontogatta az összegyűrt cetlit.
-Szerintem a kastély kapujához kellene menni.-mondta Denis.-Ugyanis ott találkoztunk először.-Steven bólintott és megfogta Lili kezét.Mikor kiértek egy kisegér a szájában cipelt valamit.Oda rohant Denishez es a lába elé tett egy cetlit...egy másik cetlit.

Mikor Denis hozzáért a cetlihez az egér porrá vált.Teljesen meglepődött mindegyik, aztán a fiú rémülten olvasott bele a cetlibe.

Hol keresheted a következő jelet, egy kincses sziget dobozba rejtve.

-Ó, ez tudom hol van!-kiáltott fel Lili, és a két fiú értelmetlenül nézet rá a kislányra.
-HOL??-kérdezték egyszerre.
-Hát egyértelmű! Ahhoz a kincses ládához kell menni.-mondta.
-Ez biztos?-kérdezte Steven  bizonytalanul. Lili bólintott. Ekkor Denis őrült gyorsasággal szaladt be abba a különös szobába, ahol a ládát találták.
-Várj Denis!-ordította Steven, és utána futott. Lili alig érte utol őket, de mikor megérkezett Denis kezében már a harmadik cetlit fogta a kezében.

Ezt már alig merte elolvasni "vajon mi lehet vele", de csak ez járt a fejében:
VANDÁÉRT MINDENT!!! 
"Úgy érzem mintha megszakadt volna a szívem"                                   
 

                                                  5. rész

                                                                           2. fejezet

                                                    Mit rejt a kastély??

1951 március 04. a titokzatos kastélyban

Mindenki elkezdett futni a kijárat felé, mikor hirtelen Lili elesett egy különös tárgyban. Nem látta mi az de zsebre vágta, azután hátra fordult és látta maga felé haladni az árnyat.

-Segítsetek!!- kiáltotta Lili. Mindenki vissza rohant a kislányhoz, és felsegítették a padlóról.

-Ááuu!-mondta Lili,  mikor rápróbálták állítani a lábára.

-Nagyon fáj!-sírt. Ezért Denis gyorsan felkapta a hátára és tovább futott a kijárathoz. Mikor kiértek Vanda gyorsan becsukta az ajtót, de mielőtt becsukta volna az ajtót jól megfigyelte az árnyat.

-Gyorsan menyünk haza,... majd holnap vissza jövünk.-mondta. 

- Nem mehetnék veletek?- kérdezte Denis .

- De hát miért??-kérdezte Vanda.

-A szüleim összevesztek, én meg nem akarok ott lenni.- mondta szomorúan.

-Hát nem is tudom. Az a baj, hogy nincsen szabad szobánk.

-Hát akkor alszik az én szobámban !-mondta Steven.

-Ha neki jó!

-Persze, tökéletes!- kiáltott fel jókedvűen Denis. Ezután haza indultak, mikor a kastélyba érkeztek, körbe kísérték a lakásban.Másnap mindannyian korán keltek, hogy minél több idejük legyen a keresgéléshez.

Elindultak, mikor megérkeztek benyitottak és beléptek az ajtón.Vittek magukkal lámpát is így hát majd láthatják mi van odabenn.

De hirtelen Vanda eltűnt.Mindenütt keresték de nem találták sehol .
-Minden féle képpen meg kell találnunk Vandát!-mondta Steven
-De vajon mi történhetett vele??-kérdezte Denis.Mikor újra megjelent az árny és Denis fülébe súgta:
-NÁLAM VAN!