14. rész

                                                   Kutya hideg !!

1951 március 10. valahol a hegyekben

Denis majdnem szívrohamot kapott az ijedségtől.

-Takarodj innen!-suttogta mérgesen Noel, nehogy Vanda felébredjen.

-Mi van?-kérdezte Denis.

-Az, hogy menj el Vanda közeléből!

-De hát mit csináltam?

-Menj el!

-És ha nem?-kérdezte Denis, és ekkor Noel behúzott egyet neki, és megindult a brutális verekedés.(Erre persze a többiek is felébredtek.)

-Itt meg mi folyik?-kérdezte Vanda, de amikor megpillantotta Denist és Noelt verekedni riadtan sikítozott Stevennek.-Steven! Gyere, segíts!

-Mi történt?!-kérdezte, és amikor odaért nagy erőfeszítéssel tudta szétválasztani a két fiút.

-Álljatok már le!.. Mi történik itt!? Elkezdtek az éjszaka közepén verekedni?

-Neked ehhez semmi közöd!-ordította le Noel.

-Noel! Ez tényleg te vagy?-kérdezte Steven, és teljesen megrökönyödött ezen a mondaton, hiszen Noelt egy kedves, jó fej, vidám és nyugodt fiúnak ismerték meg. Vanda is csak ámult Noel viselkedésétől.Vajon mi idegesítette fel ennyire?

-Nyugodjatok le! Ma este gondolkodtam, hogy hol találhatnánk meg az élet szérumát! És szerintem egy olyan helyen lehet, ahol nem igazán van élet.-mondta Vanda.-Mindenki mondjon egy tippet, hogy hol lehet ilyen!
-Szerintem ez a vízben lehet!-mondta Noel rövid gondolkodás után.
-Ááh! Dehogy is!... A vízben halak, cápák, hüllők, kétéltűek és sellők is élnek. Szóval ez rossz!-mondta Steven büszkén.
-Akkor mondj te egy jó tippet! Ha ekkora a szád!
-Szerintem ez a levegőben lehet!
-Lehet, hogy igazad van! De a levegőben hova rakták volna a szérumot!-mondta Lili.
-Ebben igaza van Lilinek!-mondtaVanda.-És neked mi a tipped?
-Én nem tudom hol lehet!
-Szerintem a hegyekben!-szólt közbe Denis.
-Arra gondoltam én is!-kiáltott fel Vanda vidáman.-Szerintem kérjük meg Palomát, hogy valahogy juttasson oda.-jelentette ki, és Paloma már is ott termett.
-Valaki engem szólított?-kérdezte és egyet csettintett, mire Vandáék abban a pillanatban egy havas hegyvidéken teremtek.

-Te jó ég! Ha itt van az a szérum akkor se tudnánk megtalálni!-mondta Noel.
-Már is feladod?-kérdezte Vanda.-Nem ilyennek ismertelek meg.
-Különben észre vettétek, hogy jég hideg van?-szólt közbe Steven.-És nyáriasan felöltözve meg is fagyhatunk.
-És most akkor mi legyen?-kérdezte Vanda.-És nem is kérhetünk mindent Palomától, hisz neki is van dolga.
-Ez igaz. De akkor mit csináljunk?
-Biztos vannak itt olyan eszkimó félék.-mondta Lili.-Tudjátok akiknek ilyen hóból készült házuk van.
-Tudjuk!-mondta Steven.
-Azt hiszem én látok egy olyat!-kiáltott fel Denis.
-Tényleg van ott egy olyan!-helyeselte Steven.-Talán kérhetünk tőlük meleg ruhákat.

-Ja! Menjünk már!-kiáltott fel Denis, és amikor odaértek a kunyhóból egy eszkimó jött elő egy kisebb huskyval.

-Ti kik vagytok?-kérdezte egy kis akcentussal.
-Elnézést a zavarásért, de mi itt ragadtunk, és kéne mindenkinek meleg ruha. Tudna segíteni?-kérdezte Vanda.-Jó lesz nekünk az elhasznált ruhadarabok is.
-Talán tudok segíteni, ruha ügyben.-mondta és vissza ment a kuckójába, addig Vanda a kis husky kutyát agyon dögönyézte.
-Annyira zabálni való!-mondta. Párperc múlva az eszkimó hozta a szőrös kabátokat, sálakat, sapkákat és csizmákat.
-Honnan volt önnek ennyi ruhája?
-Voltam gyerek is!
-Kérem el igazítana?-kérdezte Steven.
-Hova akartok eljutni?-kérdezte.
-Tudja én lennék a kiválasztott, és a tekercsben az állt, hogy keressem az életet... Jó helyen járunk?-magyarázta Vanda.
-A legjobb helyen!!-mondta nekik az eszkimó.-Az "Élet" nevezetű hegycsúcsot kell ezen érteni.
-De jó!-sikítozott Vanda.-És azt is eltudja nekünk mondani, hogy hol találjuk?
-Persze! De nem lesz nehéz megtalálnotok a hegycsúcsot, ugyan is ez a legmagasabb hegy, és a tetején egy koponya van... Az irány pedig nyugati.

-Vigyázzatok, mert akik oda felmentek, soha nem tértek vissza!
-Mi az, hogy nem?-kérdezte rémülten Steven.
-Sok veszély vár rátok!-mondta figyelmeztetően.
-Micsodák?... Vagy éppen kicsodák?
-Gyilkosok!

 Sziasztok!  Innentől szeretnék kritikákat is. Tőlem akár nagyon kemények is lehetnek, csak tudni akarom mennyire megy jól a Blogom mostanság. Előre is köszi nektek! És jó olvasást a kövi részhez!!!                                       

                                               13. rész

                                                Minden kiderülhet!!

1951 március 09.-10. vérfarkasoknál

-Te tényleg szerelmes vagy Vandába?-kérdezte Noel. Denis rémülten nézett szét. Remélem nem hallott meg Vanda.

-Légyszi, ne mond el Vandának!-könyörgött a fiúhoz.

-Hülye lennék elmondani neki!... Különben se szerelmes beléd!-mondta önképűen Noel.

-Honnan tudod, hogy mit érez?

-Tudom,  mert belém szerelmes! És csak tudd meg, soha sem lesz a tiéd, ha rajtam múlik!.. Ja, és ezzel a képpel soha nem tudnád meghódítani.-mondta.-Most megyek csajozni! Csá!-ez után megfordult és visszament Vandához.

Ez éppenséggel Noel lenne!!!

-Hát ezt meg, hogy képzeli!-mondta Lili mérgesen.-Mindjárt elintézem!

-Várj!-húzta vissza a kislányt.-Igaza van!

-Mi?! Ne hagyd, hogy uralkodjon rajtad!-mondta.

-De hát hogy ha igaza van!!.. Mi mást tehetnék?.. Le kell mondanom Vandáról.
-Te nem vagy észnél!... Fogd már fel, hogy Noel csak piszkálni akart Vandával! De látom sikerült neki!


-Min veszekedtek?!-kérdezte Steven mihelyst megjelent.
-Ő.., hát semmin!-mondta Denis.
-Ja, semmin.-helyeselte Lili.
-Szinte majdnem mindent hallottam. Nem kéne hazudni!
-És mégis mit hallottál?-kérdezte Denis.
-Hát azt, hogy te nem vagy észnél, meg, hogy Noel csak piszkálni akar. Ilyesmiket.
-És azt is hallottad kiről van szó?-kérdezte Lili.
-Ja! Most úgy Noelről beszélgettetek.-válaszolta Steven, és ezután Denis és Lili nagyot sóhajtott a megkönnyebbüléstől.
-Miért? Talán nem róla beszélgettetek?
-Nem, mi Vandáról beszélgettünk!-kiáltott rá rögtön Lili, és utána a szájára csapott.-Bocsi!-suttogta Denisnek.
-Miért beszéltetek Vandáról Denisszel?-kérdezte Steven.-Ugye nem!
-Ugye de!-mondta Lili, de Denis ekkor csak arra gondolt hogy: Minek pont Lilinek kellett elmondanom! Hiszen csak egy pletyka fészek
-Te bele zúgtál Vandába!... Jújj de durva!! Megyek és szólok Vandának!
-NE CSINÁLD!! KÉRLEK!
-Miért??
-Mert ezt nem most akarom elmondani neki!
-Egyáltalán elakarod mondani neki?-kérdezte Steven.
-Még nem tudom!.. De lehet, hogy inkább el se mondom neki!
-Te nagyon hülye vagy!... Ezt el kellene mondanod! Úgy sem marad sokáig titokban!
-Ezt meg, hogy érted?
-Vandának is fel fog tűnni a szomorúságod!.. De tudod mit? Próbáld inkább rávezetni, hogy szereted!
-De még is hogyan?
-Vigyél neki valami finomságot, sütit vagy bonbont.
-De mikor, és honnan szerezzek neki itt bonbont?
-Hívd Palomát! És én a helyedben este oda raknám Vanda mellé , hogy azzal keljen!
-Értem!-mondta Denis és még aznap hívta Palomát, hogy valahogy szerezzen be neki egy kis bonbont. Ezután eljött az este és Denis meg indult Vandához, hogy odaadhassa neki a bonbont, lassan a közelébe ment és lerakta mellé a szívecske alakú tartót amiben csokis bonbonok voltak, és egy szálvirágot is rakott hozzá.
 
De amikor megfordult a sötétben Noel mérges arcát pillantotta meg.
-Te meg mit keresel itt?!?!

                                                  12.  rész

                                                    Ismeretlen ismerős!!

1951 március 09. a vérfarkasoknál

Vanda a meglepődöttségtől mozdulni se tudott. Vajon ez kicsoda? Honnan tudja a nevem? És még is honnan tudta meg , hogy itt vagyok? Ezek a gondolatok jártak a fejében. Mindenki zavarodottan nézte az ölelkezést, de Denis csak úgy fortyogott belülről és olyan gondolatai voltak, mint például: Ki ez az idióta? És mit ölelgeti Vandát?

Amikor befejeződött az ölelkezés a fiú megkérdezte Vandát:

-Ugye meg ismersz?-de Vanda csak értetlenül nézett a fiúra.

-Noel?-kérdezte Steven.-Ugye te vagy az?

-Steven?.. Te, hogy meg vénültél!-mondta meglepődötten.-Mikor legutoljára találkoztunk te még alig voltál pár éves.

-Tényleg te vagy az?-kérdezte Vanda, és elkezdte nyúzni Noel arcát.-Tényleg te vagy az.-mondta döbbenten.-Hogy megváltoztál.

-De mit keresel itt? És, hogy jutottál ide?-kérdezte Steven. 

-Én eleve itt éltem.

-Még is mit kerestél akkor nálunk?

-Elküldtek.... Azért. hogy nézzem meg, milyen ember lesz Vandából. Ugyan is ebből akarták levonni, hogy mi lesz a jóslatból.

-Nagyon hiányoztál!-mondta Vanda könnyes szemmel.

-Te is.-mondta, és megfogta Noel Vanda kezét.

Mintha egy régi szerelem szabadult volna fel. Csak Denist lehetett sajnálni, mert ezek után teljesen magába fordult, és elkülönült a többiektől. Néhány perc múlva már egy könnycsepp csordult ki a szeméből. Nagyon fájt neki látni ezt.

Ez az igazi szerelem!

Lili viszont észre vette a dolgot, és oda ment Denishez.

-Denis! Mi a baj?-kérdezte.

-Hogy értve? Nekem nincs semmi bajom.-mentegetőzött, és fordult el szomorúan Denis. Alig bírta vissza fogni magát.

-Látom rajtad! Tudom, hogy van valami bajod. És azt is tudom, hogy mi.-mondta a kis lány és elmosolyodott. Ekkor Denis teljesen lefagyott. Vajon honnan tudja? 

-De, de, de még is honnan tudod, hogy bajom van?-kérdezte dadogva.

-Hát honnan. Amióta ide jött Noel, és Vanda csak vele foglalkozik, te teljesen le vagy törve. Ki nem jönne rá, hogy mi a bajod.-mondta és oda bújt a fiúhoz.

-Tudom, hogy szerelmes vagy Vandába!

-Igazad van Lili, én tényleg szerelmes vagyok Vandába!-vallta be a fiú, és ő is átkarolta a kis lányt, csak azt nem tudta,hogy végig ki hallgatta valaki. Ezután valaki kelőjött a fa mögül.

-EZ MOST KOMOLY!?

                                               11. rész

                                        Kutatások a vérfarkasoknál!!!

1951 március 09. a vérfarkasoknál

Mikor elindultak lefeküdni, nem is sejtették, hogy mi lesz velük másnap. Az ébredés helyszíne nem ott volt ahol elaludtak. Körül állták  őket a vérfarkasok.

-Hol vagyunk?-kérdezte Vanda és elől lépett egy óriási vérfarkas, aki a legmagasabb volt az összes közül.

-Vanda Brus, ha jól tudom!-mondta a mély hangú ragadozó.

-Igen.
-Most éppen a vérfarkasok lakóhelyén vagy.-mondta a vérfarkas megnyugtatóan, de Vanda csak a fejét rázta.
-De még is hol?
-Ez a Rejtély Erdeje.-válaszolta.
-És még is, hogy kerültünk ide?
-Zakeus mondta meg , hogy hol vagytok.
-Értem! De ha már itt vagyunk akkor elmondanád mi áll a ti Szent Tekercsetekben.
-Gyere utánam és megmutatom.-mondta és elvezette Vandát a tekercs tárolóhoz. Mikor bementek kikapta a  tekercshalomból a legdíszesebbet.
-Szóval ez az.-mondta és szét nyitotta.-Ez áll benne: Le kell győznöd a fő gonoszt, hogy megkaphasd azt ami mindenkinek jó. Ehhez keresd a halálkapuját és szerezd meg a halál szérumát.
-Értem!-mondta Vanda és kiindult a testvéreihez.
-Ezt Amarok, a farkasok istene jósolta.-mondta út közben. De amikor megérkeztek egy brutális szörny tarolta a több évszázada fenn álló fákat.
-Ez meg micsoda?-kérdezte Steven Vandáékhoz odarohanva.
-Ez a Sárkánygyík!

-Ez Zádor legerősebb szolgálója... Nagyon erős.-mondta.-Meg kell ölni!!..Öld meg Vanda!... Meg kell ölnöd!!
-Mikor?
-Most!... Most azonnal meg kell ölnöd!
-De még is miért most, és, hogy fogjak hozzá?!-mondta Vanda kétségbeesetten.
-Indulj meg!-mondta, és elkezdte lökdösni a Sárkánygyík felé. (Ezt nem úgy kell venni, mintha félősek lennének, csak nagy a hitük.)
-Maga meg mit csinál?-mondta Denis és vissza rántotta Vandát.
-Meg kell tennie!
-De hát még harcolni se tud!
-Mi az, hogy nem tud? Vanda. Te tényleg nem tudsz?
-Denisnek igaza van. Tényleg nem tudok harcolni.
-Hogy mi? Szólhattál volna.
-Bocsánat!-mondta, és egy rejtélyes páncélos lovag jelent meg, aki egyből a Sárkángyík felé vette az irányt. A páncélja díszes volt, és a pajzsán egy kecses sárkány állt. Mint valami szuperhős. 

-Most meghalsz!!-ordította, és elkezdett rohanni a szörnyhöz.
-Te halsz meg!-mondta, és támadó állásba állt.
A Sárkánygyík megtorlás ként tüzet okádott rá, persze a lovag a pajzsát maga elé tartotta. Semmi hatása nem volt a tűznek. Ez után a lovag fejéhez ugrott és levágta a Sárkánygyík egyik fülét. Izgalmas volt a küzdelem.
-Mit műveltél?!-ordított a sárkány, és újra tüzet okádott a lovag felé.

Ekkor egy érdekes, éles hang hallatszódott, és a Sárkánygyík elrepült.
-Még nincs vége!-ordította vissza. Vandának teljesen leesett az álla. Fel se tudta fogni a történteket. Mintha lefagyott volna. A lovag elkezdett Vandáék felé menni, és amikor oda ért elkezdte levenni a sisakját. Mindenki kíváncsi a titokzatos megmentőre. És a lovag egy fiatal srác volt, aki nagyon jól nézett ki. Vanda azonnal felfigyelt rá. Denis meg csak mérgelődött.
-Szia Vanda!-mondta és átkarolta a lányt.

                                                10. rész

                                                                          2. fejezet

                                             Kutatások a villangóknál!

1951 március 08 a villangóknál

                                                                (30 perccel később)

-Szerintem most már kitalálhatnánk, hogy hogyan mentsük meg Vandát, Denist és a villangókat!-mondta Paloma.

-Na ne mond!! Eddig is azt vártuk, hogy mondj valamit!-förmedt rá mérgesen Steven.

-Jól van! Azért nem kéne leharapnod a fejem!

-Ne veszekedjetek!-suttogta Lili.

-Ja!?...-fojtatta Steven.-Szóval így állunk!... Csak nem azt akarod mondani, hogy neked nem kell segítened nekünk?!

-Nem kéne kiforgatni másnak a szavait!

-HAGYJÁTOK MÁR ABBA!!!-ordított közéjük Lili.-Tudjátok! Meg kéne menteni Vandáékat!... Ha elfelejtettétek volna.

-Jó! Bocsánat.-mondta Steven.-Na! Kinek mi az ötlete?

-Szerintem bemászhatnánk az ablakon, és leengedhetnénk egy kötelet amin lemászunk és utána fel is tudnánk  mászni. Ezzel  meg is volnánk!-mondta Lili büszkén.

-De Lili! Ha vannak szárnyaink akkor minek mászni?-kérdezte Paloma.

-Ja!... Elfelejtettem, hogy villangók lettünk.-mondta kuncogva Lili.

-Na! Szóval. Más ötlet?-kérdezte Steven.

-Szerintem berepülhetne valaki. Megnézhetné miből készült a ketrec, és ha valami vágható akkor kireszelhetnénk őket onnan.-mondta Paloma.

-Vasból van!-sikította Lili.

-Akkor most az én tervem jön!... Szerintem te Paloma bemehetnél az ablakon keresztül és amikor már alszanak a trollok és elszedhetnéd a felakasztott kulcsot ami az ablakon keresztül látszik.-és rá mutatott  a felakasztott kulcsra.-Aközben Lili és én megkötözhetnénk valahogy a trollokat, és utána kinyithatnánk a ketrecet. Azután mindenki mehetne amerre lát.   

-Na ez jó lesz!-mondta Paloma.-Hozok indákat!

-Jó! De siess!...-mondta Steven, és mikor már minden előkészült Paloma bereppent az ablakon és jött vele együtt a két testvér is. Miközben Paloma halkan próbálta leszedni a kulcsot.

 Steven az elszenderedett trollokat kötözte meg Lilivel. Ez eltartott egy ideig. Mikor befejezték elindultak a vas ketrec felé, de amikor Paloma nem figyelt oda, fellökött egy edényt és az akkora zajt csapott, hogy a trollok felébredtek rá.
-Ti mit kerestek itt?... Hogyan szabadultatok ki?!-mondta az egyik kétségbe esetten.
-Nem is voltunk bezárva!-vágta rá Steven és kinevette őket. -Erre már nem tudtok mit visszaválaszolni, igaz?
-Eresszetek el de azonnal!-kiáltott fel dühösen a csúnyábbik.
-Nem!... De míg ti küszködtök a kijutásért, mi kiszabadítjuk a többi villangót!-mondta Paloma és odarepült a kulcscsomóval a vas ketrechez.
-Azt próbáld meg!-fenyegetőzött a másik.
-Mert akkor mi lesz?-kérdezte Paloma miközben a kulcsokat sorjába próbálta bele a zárba.

-Ezt még úgy is megbánjátok!-ordították. És amikor Paloma az utolsó kulcsot próbálta bele a zárba kinyílt az ajtaja a vas ketrecnek és csak úgy ömlöttek belőle a villanók.
-Hol voltatok idáig?-kérdezte Vanda.
-Áhh! Sehol. Csak itt a faház előtt....Azt terveztük, hogy hogyan mentsünk meg titeket!-mondta Paloma, és amikor meg fordult megpillantotta a császárt.
-Figyelj csak! Vanda!.. Látod azt az öreg embert?-kérdezte.
-Igen!
-Ő a fajtánk császára... Most megkérdezheted tőle, mi van a Szent Tekercsünkben!
-Már ezt elmondta nekem.-mondta Vanda.-És az lenne a dolgom, hogy megszerezzem az Excaliburt! Meg még azt mondta, hogy a világ legsötétebb erdejében találom meg. Ugyan is, elhívott engem beszélni erről.
-Értem. Szóval mindent tudsz!... Akkor haza is kísérlek titeket.-mondta és újra megnyitotta az átjárót.
-Sziasztok!!!

                                             10. rész

                                                                      1. fejezet

                                            Kutatások a villangóknál!

1951 március 08. a villangóknál

Másnap a gyerekek Paloma sipítozására keltek fel. 

-Keljetek már fel!

-Mit keresel itt?-kérdezte Lili a szemét megdörzsölve.

-Ma jöttök el hozzánk!...Már várnak titeket!-mondta örömtelien. Felkeltek lassan és elmentek a patakhoz megmosdani. Ez körülbelül fél óra volt. 

-Éhes vagyok!-mondta Steven és mindenki bólogatott Palomára nézve. Aki csak egy csettintéssel egy különös reggelit teremtett eléjük. Ez egy tenyérben elfért.

-Ez meg mi a rossz seb!-kiáltott fel Denis.

-Ez az egyik különleges ételünk!

-Fúj!!-mondta elundorodva Lili.

-Nem kell válogatni!... Egyetek! Majd meglátjátok milyen finom.-mondta nyugtatóan, de igazából szörnyű íze volt. Alig bírták lenyelni és inkább el se mondták milyen rossz, nehogy megsértsék.

-Befejeztétek?-kérdezte lendületesen.

-IGEN!!-mondták egyszerre, lehangolva, és mindenkinek ez a gondolata volt: Még egy normális reggelit sem ehettünk!

-Na akkor mehetünk!-és a kezükbe adott egy-egy karperecet.

(Vanda                                       Lili                                             Steven és Denis)

Mikor felvették elkezdtek összemenni és szárnyak kezdtek kinőni a hátukból.

-Hu, huu! De izgi!-kiáltott fel Paloma.-Ilyet nem minden nap látni.

A ruhájuk természetes anyagokká vált, a hajszínük megváltozott.
-Úr Isten!... Hogy nézek ki?!-lepődött meg Denis.-Azért több ruha is lehetne rajtam!..
-Na szóval, ha abba hagytátok a nyavalygást, mehetünk végre?!-kérdezte és elhallgatott mindenki.
-Szóval akkor mehetünk.-mondta önelégülten Paloma és megint megnyitott egy kaput.-Csak a gyorsabb út kedvéért.-mondta. Mikor át értek rengeteg villangó repkedésére lettek figyelmesek. De sajnos ez nem az örömtől vagy csak a munkájuktól volt, hanem két szőrnyű rémség fogdosta be őket,... alig tudtak páran elmenekülni.
-Ezek mik?!-kérdezte Steven összezavarodva.
-Hát ezek Zádor szolgái. Más néven a trollok.-mondta Paloma.

De ebben a pillanatban elkezdtek feléjük futni a trollok és egy hatalmas hálót vetettek Vandára és Denisre.
-Jaj ne! Elvitték Vandát és Denist!-kiáltott fel Steven.-Segítenünk kell nekik!
-Várjatok!-szólt rájuk Paloma és lefogta őket.-Először bújjunk el! Aztán amikor indulnak menjünk utánuk!
-De miért?-kérdezte Lili.
-Mert minket is elfoghatnak!-mondta Paloma és egy fa odújába ráncigálta be őket. Mikor elindult a két rém kezükben az elrabolt villangókkal, Steven, Lili és Paloma lassan elkezdtek utánuk menni, és az út egy rozoga faházhoz vezetett egy ijesztő erdőben.

 Eközben Vandát és Denist a többi villangóval együtt egy vas ketrecben vitték és amikor beértek egy egyszerű dobással az asztalra hajították őket.
-Finomabban!-ordított ki Denis.
-Mert mi lesz kis törpicsek?-kérdezte mély hangon az egyik és elnevette magát.
-Ha látná itt többen is vagyunk!-szólt közbe Vanda.
-És az minket mit érdekel?-nevette ki őket, és arrább állt.
-Valahogy ki kell jutnunk!-suttogta Vanda.
-Várjunk csak! Te ki vagy?-kérdezte egy remegő hang, és előjött egy öreg bácsika aki még a botra támaszkodva is alig bírt járni.
-Én Vanda Brus vagyok!
-Az a Vanda Brus?...-ámult az öreg.-Ha tudnád mióta várunk rád!... Kedves kiválasztott.
-Ön kicsoda?-kérdezte Denis.
-Az a kérdés te ki vagy?-vágott vissza.-Látom te se hozzánk tartozol!
-Honnan tudja?-kérdezte Denis, és ekkor az öreg ember egy hatalmasat nevetett.
-Te bolond! Ő a császárunk!-suttogta mérgesen tömeg.
-Bocsánat!... Én ezt nem tudtam.-mentegetőzött Denis.
-Na most már ideje lenne bemutatkoznod.-mondta még mindig nevetve.
-Én Denis vagyok.
-És  te mit keresel itt fiatal ember?-kérdezte.
-Vandával jöttem, és elkaptak ezek az undórmányok!
-Értem! És igazad van Vanda! Valahogy ki kell jutnunk!... De mielőtt elkezdenénk megtervezni a kiutat, lenne egy kis megbeszélnivalónk!...
-Velem?...