Sajnálom, hogy ilyen sokáig elmaradtam, de Nyár van és ezt ki kell használni! Jó olvasást hozzá (akármilyen rövidre is sikerült)!!!
20. rész
A sötétség erdeje!
1951. március 12.
Vanda, Denis, Steven, Lili és Noel már úton voltak a sötétség erdeje felé. Kénytelenek voltak belenyugodni, hogy Noel-nek jönnie kell, Mert nélküle sehova sem jutnának. Vandának végig az járt a fejében, hogy vajon milyen lehet a sötétség erdeje, és hol találják majd meg az Excaliburt.
-Megérkeztünk!-szólalt meg Noel. A megállóhely elég furcsa volt. Egy fémkapu előtt álltak,Vanda benézett a kapun keresztül, de nem is volt sehol sötét. Ezt elég különösnek vélte. Úgy gondolta,hogy Noel átvágta őket.
-Noel! Szerintem rossz helyre hoztál!-mondta Lili komoly arccal.
-Nem! Ez az!
-És, hogy jutunk be? Hisz be van zárva a kapu!
-Könnyen! Erről nem fontos tudnotok! Csak az a lényeg, hogy menjetek arrább pár métert.-mondta Noel, és elkezdte tologatni őket a kapu mellől. Mikor már Noel szerint elég messze kerültek, a legjobb pillanatot kivárva a kapuhoz sétált. A kapun volt egy vörös gomb. Azt megnyomta, és elkezdett belebeszélni.
-Én vagyok az! Noel!
-Noel! Mit keresel itt?-hallatszott egy mély hang.
-Be kell engedned!
-Tudtom szerint a kiválasztott is veled van!
-Igen! Így van! De be kell engedned minket!
-Ugyan miért tenném?
-Mert van egy jó ajánlatom, aminek tuti nem mondasz nemet!
-Még is milyen ajánlatért áldoznám fel az életem?
-Megduplázom az eredeti ajánlatomat!
-Ezt meg, hogy érted?
-Kapsz egy plusz adalékot! Bár az nem olyan jó mint az eredeti, de tudom, hogy örülni fogsz neki!
-Bízom benned Noel! Csak emiatt teszem meg azt amit kérsz!
-Köszönöm főnök!-mondta Noel, ekkor kinyílt az ajtó. Oda ment a többiekhez és elmondta, hogy már belehet menni a kapun.
-De még is, hogy sikerült kinyitni?-kérdezte Vanda.
-Ööm! Megtaláltam a kapu előtt a kulcsot!-mondta Noel. De Vanda érezte, hogy valami nincs rendben. Rá hagyta, és Noel is észre vette, hogy sikerült Becsapnia őket, de arra nem gondolt, hogy valaki végig kihallgatta őt. Steven volt. Mindent pontosan hallott. De ezt nem árulja el senkinek. Amikor bementek a kapun, hirtelen minden el sötétült.
-Denis!! Segíts! -sikítozott Vanda.
-Itt vagyok!-mondta Denis, és megfogta Vanda kezét.
-Denis ne engedj el!
-Megérkeztünk!-szólalt meg Noel. A megállóhely elég furcsa volt. Egy fémkapu előtt álltak,Vanda benézett a kapun keresztül, de nem is volt sehol sötét. Ezt elég különösnek vélte. Úgy gondolta,hogy Noel átvágta őket.
-Noel! Szerintem rossz helyre hoztál!-mondta Lili komoly arccal.
-Nem! Ez az!
-És, hogy jutunk be? Hisz be van zárva a kapu!
-Könnyen! Erről nem fontos tudnotok! Csak az a lényeg, hogy menjetek arrább pár métert.-mondta Noel, és elkezdte tologatni őket a kapu mellől. Mikor már Noel szerint elég messze kerültek, a legjobb pillanatot kivárva a kapuhoz sétált. A kapun volt egy vörös gomb. Azt megnyomta, és elkezdett belebeszélni.
-Én vagyok az! Noel!
-Noel! Mit keresel itt?-hallatszott egy mély hang.
-Be kell engedned!
-Tudtom szerint a kiválasztott is veled van!
-Igen! Így van! De be kell engedned minket!
-Ugyan miért tenném?
-Mert van egy jó ajánlatom, aminek tuti nem mondasz nemet!
-Még is milyen ajánlatért áldoznám fel az életem?
-Megduplázom az eredeti ajánlatomat!
-Ezt meg, hogy érted?
-Kapsz egy plusz adalékot! Bár az nem olyan jó mint az eredeti, de tudom, hogy örülni fogsz neki!
-Bízom benned Noel! Csak emiatt teszem meg azt amit kérsz!
-Köszönöm főnök!-mondta Noel, ekkor kinyílt az ajtó. Oda ment a többiekhez és elmondta, hogy már belehet menni a kapun.
-De még is, hogy sikerült kinyitni?-kérdezte Vanda.
-Ööm! Megtaláltam a kapu előtt a kulcsot!-mondta Noel. De Vanda érezte, hogy valami nincs rendben. Rá hagyta, és Noel is észre vette, hogy sikerült Becsapnia őket, de arra nem gondolt, hogy valaki végig kihallgatta őt. Steven volt. Mindent pontosan hallott. De ezt nem árulja el senkinek. Amikor bementek a kapun, hirtelen minden el sötétült.
-Denis!! Segíts! -sikítozott Vanda.
-Itt vagyok!-mondta Denis, és megfogta Vanda kezét.
-Denis ne engedj el!
