Sajnálom, hogy ilyen sokáig elmaradtam, de Nyár van és ezt ki kell használni! Jó olvasást hozzá (akármilyen rövidre is sikerült)!!!                                                  

                                                   20. rész

                                                       A sötétség erdeje!

1951. március 12.

Vanda, Denis, Steven, Lili és Noel már úton voltak a sötétség erdeje felé. Kénytelenek voltak belenyugodni, hogy Noel-nek jönnie kell, Mert nélküle sehova sem jutnának. Vandának végig az járt a fejében, hogy vajon milyen lehet a sötétség erdeje, és hol találják majd meg az Excaliburt.
-Megérkeztünk!-szólalt meg Noel. A megállóhely elég furcsa volt. Egy fémkapu előtt álltak,Vanda benézett a kapun keresztül, de nem is volt sehol sötét. Ezt elég különösnek vélte. Úgy gondolta,hogy Noel átvágta őket.

-Noel! Szerintem rossz helyre hoztál!-mondta Lili komoly arccal.
-Nem! Ez az!
-És, hogy jutunk be? Hisz be van zárva a kapu!
-Könnyen! Erről nem fontos tudnotok! Csak az a lényeg, hogy menjetek arrább pár métert.-mondta Noel, és elkezdte tologatni őket a kapu mellől. Mikor már Noel szerint elég messze kerültek, a legjobb pillanatot kivárva a kapuhoz sétált. A kapun volt egy vörös gomb. Azt megnyomta, és elkezdett belebeszélni.
-Én vagyok az! Noel!
-Noel! Mit keresel itt?-hallatszott egy mély hang.
-Be kell engedned!
-Tudtom szerint a kiválasztott is veled van!
-Igen! Így van! De be kell engedned minket!
-Ugyan miért tenném?
-Mert van egy jó ajánlatom, aminek tuti nem mondasz nemet!
-Még is milyen ajánlatért áldoznám fel az életem?
-Megduplázom az eredeti ajánlatomat!
-Ezt meg, hogy érted?
-Kapsz egy plusz adalékot! Bár az nem olyan jó mint az eredeti, de tudom, hogy örülni fogsz neki!
-Bízom benned Noel! Csak emiatt teszem meg azt amit kérsz!
-Köszönöm főnök!-mondta Noel, ekkor kinyílt az ajtó. Oda ment a többiekhez és elmondta, hogy már belehet menni a kapun.
-De még is, hogy sikerült kinyitni?-kérdezte Vanda.
-Ööm! Megtaláltam a kapu előtt a kulcsot!-mondta Noel. De Vanda érezte, hogy valami nincs rendben. Rá hagyta, és Noel is észre vette, hogy sikerült Becsapnia őket, de arra nem gondolt, hogy valaki végig kihallgatta őt. Steven volt. Mindent pontosan hallott. De ezt nem árulja el senkinek. Amikor bementek a kapun, hirtelen minden el sötétült.
-Denis!! Segíts! -sikítozott Vanda.
-Itt vagyok!-mondta Denis, és megfogta Vanda kezét.
-Denis ne engedj el!

                                                  19. rész

                                                       A jegyzet füzet

1951 március 12.

Vanda kikapta Denis kezéből a jegyzetfüzetet, és elkezdte olvasni.
-Ez meg miféle hülyeség?-kérdezte rémülten.-Hol találtad?
-Őhh! Hát nem is tudom! Inkább megmutatom.-fogta meg a lány karját és maga után húzta. Amikor megérkeztek a helyszínre, Denis leguggolt és elkezdett matatni egy nagyobb szikladarab mögött.
-Mit csinálsz?-kérdezte Vanda.
-Mindjárt meglátod!-mondta és kiemelt egy ládát, és odaadta Vandának.
-Ebben a dobozban találtad?-kérdezte, és belenézett a dobozba. Ekkor megpillantott a doboz alján egy iránytűt.Gondolta majd hasznát veszi, úgyhogy zsebre vágta.
-Igen!
-Szóval az a doktor itt már járt és mindent leellenőrizett a tervekkel és az összegyűjtendő dolgokkal együtt.
-Igen! És így jött ki az a meghatározás, hogy csak 1% van ahhoz, hogy legyőzd a gonoszt.
-De én nem halhatok meg! Még annyi tervem van!-mondta sírós hangon, és elkezdte lapozni a füzetet.

-Nyugi Vanda! Az az 1% is valami. Biztos vagyok benne, hogy le fogod győzni.
-De nézd meg! Minden pontosan ki van számítva!... Denis! Kérhetek tőled valamit?
-Hát persze mond csak!
-Ezt ne említsük meg a többieknek.
-Megígérem!-mondta Denis és átölelte Vandát. Mielőtt bementek volna a barlangba ahol a többiek voltak, Vanda nagy levegőt vett, és próbált lenyugodni.
-Hol voltatok?-kérdezte Noel komoly tekintettel, miközben eléjük lépett.
-Semmi közöd hozzá! És szerintem semmi keresni valód sincs köztünk! Szóval menj haza!-mondta Denis. Noel arca teljesen elvörösödött, látszott rajta, hogy dühös.
-Nyugi Noel! Csak sétálni voltunk!-mondta Vanda, és megfogta Denis vállát.
-De még is hol?
-Jaj Noel! Hogy neked mindenről tudnod kell!
-Ma elindulunk, vagy majd holnap?-kérdezte közbe szólva Steven.
-Ma! Nem halogathatjuk az időt!
-Akkor össze pakolok! Mindjárt megérkezünk az Élet hegyre. Legalább oda had kísérjelek el.-mondta Noel.
-Várj Noel! Már nem kell oda menni!-mondta Denis.
-Mi az hogy nem?
-Már megszereztük az élet szérumát!-mondta Vanda, és elővette az üvegcsét.
-Szóval csak sétáltatok?-kérdezte Noel, miközben majdnem szétvetette az irigység.
-Mi ez? Kihallgatás? Lehet, hogy jobb lenne, ha tényleg elmennél!...-mondta Vanda suttogva.-Addig mi meg találjuk ki, hogy hol lehet a világ legsötétebb erdeje. Ugyanis a következő beszerzendő dolog az Excalibur!
-Úgy tűnik én tudom hol van!-nevetett fel Noel.-Szóval szükségetek van rám!

                                              18. rész

                                                    Az Élet Széruma!!

1951 március 12.

Vanda össze szedte magát, és próbált erősnek tűnni. Nem értette, hogy mit keres itt a kísértet.

-Mit keresel itt!?

-Van egy elintézetlen ügyünk!-nevetett fel a kísértet.

-Nincs hozzám semmi közöd!-ordította Vanda miközben szemei szinte szikrát szórtak.-Hisz te nem is létezel!-mondta és átakart menni a kísérteten, de hirtelen neki ütközött. Vanda halálra rémült. Azt hitte, ott helyben összeesik. Most jött rá, hogy ez nem egy szellem, hanem egy szörny.
-Nem tudsz lerázni!
-De mégis mit akarsz!? Milyen elintézetlen ügyünk van?
-Azt majd megtudod! De az biztos, hogy nem most láttál utoljára!-mondta, aztán eltűnt. De a helyén egy érdekes tárgyat látott. Fényesen csillogott, és Vanda úgy érezte muszáj megnéznie. Amikor közelebb lépett meglepetten vette észre, hogy az amit a kísértet maga után hagyott egy fekete bársony dobozkát, amikor kinyitotta meglátta benne álmai gyűrűét, és ekkor már azt sem vette figyelembe, hogy kitől és hogyan került oda. Csak kikapta a dobozból és azonnal az ujjára húzta. A gyűrű tele volt kicsi gyémánt kövekkel, és az alakzata olyan volt mintha megy vagy éppenséggel cseresznyét alkottak volna.

(Vanda álmaiban gyakran megjelent ez a gyűrű még fiatalabb korában)

-Biztos meg akarod tartani?-kérdezte.

-Honnan tudtad?-kérdezte meglepődve.

-Valahogy megismertelek. De szerintem nem olyan jó ötlet megtartani. Lehet, hogy valami...

-Nem lesz semmi baj.-vágott a szavába.-Biztos vagyok benne.

-Oké! Te tudod!.... De a szérumot meg kell keresni.-mondta Denis, Vanda bólintott de közben le nem vette a szemét a gyűrűről. Teljesen megbabonázta. Vanda lassan felemelte a fejét és szétnézett, a szeme rátapadt egy arany ládára.

Elkezdett felé menni, a kezében a kulcsot szorongatta amelyet a griff nyakából tépet le. Megfogta a ládát és megforgatta a zárban a kulcsot. Ezután magától felnyílt a teteje és Vanda arcára hatalmas fény csapódott fel. 

-Megtaláltuk!-mondta és elmosolyodva vette ki a dobozból az Élet Szérumát. Denis odalépkedett mellé és érdeklődéssel figyelte meg a kis üvegcsét.

-Vanda! Szerintem mennünk kell!-mondta.

-Igazad van!-mondta és gyorsan zsebre vágta a szérumot,  és készen állva lépett Denis elé. Gyorsan elkezdtek a kijárat elé sietni amikor a griff újból útjukat állta, de most nem azért, hogy megküzdjön. Lassan előre rakta egyik elülső lábát és meghajolt. Vanda teljesen elérzékenyült. Valahogy úgy érezte, magával  kell vinnie ezt az állatot.
-Nem értem!.. Az előbb még megakart ölni, most meg már mintha szolgálat képesen várná a parancsaidat! Ezt egyszerűen nem értem!-tört ki magából Denis.
-Denis! Nyugodj meg légyszíves! Nem lesz semmi baj, ha erre akarsz kilyukadni.
-Biztos? Mert, ha mégis...
-Nem lesz nyugi!-vágott a szavába Vanda, és abban a pillanatban elpattant a griff hátára, és erélyesen rászólt. A madár nekiindult és elrepült a lánnyal. Denis addig nézett utánuk amíg el nem tűntek a szeme elől.
-Jaj, Vanda! Miért nem veszed észre, hogy teljesen beléd szerettem?-sóhajtott fel. Megvárja még Vanda visszatér és majd akkor a barlanghoz mennek, gondolta. De arra viszont több órát kellet várnia még visszaérkezett, addig szétnézett, és rábukkant egy kis noteszre, ami már elég régi volt, és teli volt jegyzetekkel. Végig olvasta és teljesen elmélyült az olvasásban. Vanda lassan mögé lopakodott és egy hirtelen mozdulattal meglökte a fiút, aki majdnem felborult.
-Mit csinálsz?-kérdezte Vanda vidáman. Denis egy rémült pillanatot vetett rá, és remegő hangon megszólalt.
-Vanda ezt látnod kell!!  

                                                 17. rész

                                                                      Az "Élet" hegycsúcsán!

1951 március 12.

Denis arcán hatalmas mosoly lett úrrá. De még is próbálta elrejteni a boldogságát.

-Ez tényleg igaz?-kérdezte komoly arccal.
-Igen!-mondta Vanda, és elkezdte birizgálni a haja végét. Teljesen elpirult Denis jókedvén.
-Gyere!-mondta.-Menjünk sétálni!-ekkor belekarolt a lányba, és elkezdte levezetni a hegyről.
-Hova viszel Denis?-kérdezte.
-Csak sétálni!-mondta a fiú. De mielőtt leértek volna a hegyről Vanda szemébe éppen csak egy pillanatra valami belevilágított.
-Várj!-fogta meg a karját Denisnek.-Láttad azt a kis fénycsóvát?
-Nem!-mondta Denis.-Én nem láttam semmit!
-Légyszíves nézzük meg mi volt az!-könyörgött neki. A hegy a hol Vanda a fényt látta, különleges volt. Teljesen kitűnt a többi közül,.. 1.-nem volt rajta egy csepp hó sem, 2.-sokkal jobb idő volt a hegyen, 3.-ez volt a legmagasabb hegy. Amikor megérkeztek érdekes módon amit megvilágított a nap az egy gyémánt kilincs volt,amely egy gyönyörű, mégis elég kicsi ajtóhoz tartozott.

-Ez érdekes!-mondta Denis és elkezdte fogdosni a gyémánt kilincset, amikor hirtelen kinyitódott. Ekkor Denis Vandára nézett, és hirtelen összenéztek. Mindketten ugyan arra gondoltak.
-Megnézzük?-kérdezte Vanda.
-Meg hát!-válaszolta a fiú és elmosolyodott. Amikor beléptek Vanda hirtelen lefagyott, nem mozdult és megszűnt körülötte a mesebeli világ. Egyszerre csak a régi életébe csöppent és látta édesapját a kórházban feküdni, még mindig kómában volt. Azután édesanyja és nagyanyja sírját látta maga előtt, de hirtelen átváltott egy iskolára. Látott egy rumlis osztályt és egy fiatal tanárt.Elkezdett eléjük menni, és meg látta a legjobb barátnőjét, éppen magához hívta. De mielőtt odaérhetett volna minden elsötétedett. Vége a szép álomnak, újra visszatért a szőrnyű, kegyetlen, rémisztően mesebeli világba. Amikor már rendesen magához tért Denis hangját hallotta.
-Vanda!.. Vanda! Valami baj van?-kérdezte idegesen.
-Mi.. mi történt?-kérdezte habogva.
-Teljesen lefagytál.-mondta neki.                                                                                                                   -Képzeld! Hirtelen mint ha otthon teremtem volna! Láttam apukámat, és a barátaimat.-mondta, és arcát a tenyerébe fektette.                                                                                                                                        -Vanda! Nyugodj meg nincs semmi baj!-vigasztalta a fiú, mikor csörömpölésre lett figyelmes. Vanda teljesen megrémült. Lehet, hogy megint a kísértet?                                                                                                          -Vanda! Menjünk innen!-mondta Denis és megfogta a karját.                                                                                                -Jó!-mondta és kifordult az ajtón.-Te Denis! Mit szólnál, ha körül néznénk ezen a hegyen?                                                -Biztos vagy benne Vanda?                                                                                                                                      -Igen! Légyszíves!-könyörgött neki.                                                                                                                      -Nem bánom, de siessünk! Kiráz a hideg ettől a helytől.                                                                                                    -Oké!-sikoltott fel örömében Vanda, és majdnem Denis nyakába ugrott.Lassan elindultak, hogy megnézzék mi is van a hegy túl oldalán. Vanda ment elől, Denis meg mögötte. Amikor Vanda felnézett a hegy tetejére, elállt a szava.                          
-D, D, Denis!-dadogta-Azt hiszem megtaláltuk az Élet hegyét.                                                                             -Úr Isten!-mondta elképedve.-Nem gondoltam, hogy ekkora!                                                                             -Denis! Meg kell néznünk! Meg kell keresnünk a szérumot!                                                                                         -Egyetértek! De hogy jussunk fel?                                                                                                                                 -Nem tudom! De szerintem az ajtó mögött lehet egy lépcső ami fel vezet minket.-mondta.-Mert itt van egy ajtó!-mutatott rá.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               Erre Denis elmosolyodott Vandán, persze nem tudta miért. Bementek az ajtón és tényleg egy lépcső vezet fel.

-Remélem ott kötünk ki ahol kell!-reménykedett Denis. Amikor a legtetejére felértek egy ajtó előtt teremtek. Vanda benyitott és egy hatalmas téren találta magát, ahol egy hatalmas lény járkált össze-vissza.                              -Nem is tudtam, hogy létezik ilyen állat!-döbbent meg Vanda.                                                                                     -Ez egy Griff madár!?-kérdezte rémülten Denis.                                                                                                     -Azt hiszem!-mondta Vanda, ekkor a Griff meghallotta a hangokat, és észre vette a lányt. Azonnal tudta kivel van dolga. Elkezdett felé rohanni és, hogy hamarább odaérjen elkezdett repülni. Vanda megrémült, Vajon most mi lesz? Talán meg öli?

Amikor a griff szemtől-szembe állt Vandával, tudta a dolgát. Most meg kellene ölnie! De nem! Ezt nem teheti, mert ezzel, tudja, hogy megpecsételi mások, és saját életét. Észre vette Vanda szemében azt a fényt, ami még neki is azt sugallta, minden rendben lesz! Vanda érdeklődött a lény iránt, hisz ég sosem látott ilyet. De még is meg kell szereznie a szérumot. Lassan el indult a hatalmas a ajtó felé de hirtelen a griff újból útját állta  és egy hatalmasat ordított Vanda képébe. Vanda lefagyott. De mielőtt megölhette volna Denis elkezdett felé futni és Vandát elrántotta a lény elől.

-Vanda! Jól érzed magad?-rángatta a vállát.
-Persze!-tért magához, de most már elhatározta, ne fog megijedni. Felállt és elszántan kezdett az ajtó felé menni nem nézett a madárra. Csak ment-ment és ment. De mielőtt kinyithatta volna az ajtót észrevette hogy zárva van. Ekkor a griff letámadta, ellökte az ajtótól és leteperte a földre.
-Áh!-sikított fel.-Szállj le rólam!-ordította, aztán észrevette a griff nyakához kötött kulcsot. Úgy érezte most mindenre képes, letépte a láncot a griff nyakából amelyen a kulcs lógott, egy hatalmas erőt vett magán és lelökte magáról a hatalmas állatot. Denisnek leesett az álla, nem is tudta, hogy Vandának ekkora ereje van. Vanda gyorsan oda rohant az ajtóhoz és elfordította a kulcsot a zárban. Amikor kinyitotta szinte majdnem összeesett. Egy hatalmas kacaj hallatszódott ki.
-Mondtam, hogy várok rád Vanda! 

                                             16. rész

                                                     Versengés!!

1951 március 12.

Vanda és Noel ölelkezése hosszú ideig tartott, de Steven gyorsan félbe szakította őket, csak mert Denis arcán látta a szomorúságot.

-Most már elég!!.. Nemsoká lemegy a nap, és nincs, hol aludnunk!

-Igazad van!!-mondta Vanda.-Keressünk egy olyan helyet ahol le tudunk pihenni!

-Én tudom hova mehetnénk!-mondta Noel, és megragadta Vanda kezét.-Gyere!!

-Hova megyünk?!-kérdezte rémülten.

-Látod azt a hegyet?..A másik oldalán van egy barlang.

-Tényleg? És te ezt honnan tudod?-kérdezte Denis gyanakvóan.

-Az ittenieknek jó az irány érzékük!-felelte ezzel a hihetetlen válasszal Noel.-És képzeld csak! Lehet, hogy te nem, de én jártam föci órákra!

-Óhh, tényleg? Nálatok már ilyen is van? Nem gondoltam volna!

-Hagyjátok abba mert már eléggé fáradt vagyok!!-szólt rájuk Lili. Ezek után egész végig egymáshoz se szóltak (szerencsére). Amikor megérkeztek a barlanghoz  mindenki elhelyezkedett .

                                                      ( Valami ilyesmire gondoltam)

-Ez milyen gyönyörű!!-mondta elképedve Lili.

-Itt meglehet fagyni!-mondta Steven.

-Hozom a faágakat!-mondta Denis, és amikor vissza érkezett látta, hogy a tűz már ég. Noel!! gondolta magában.
-Hol voltál eddig?- kérdezte Vanda, és közben átkarolta a mellette ülő Noelt.
-Én is hoztam egy kis tűzifát.
-De kedves tőled!-mondta lenézően Noel.
-Inkább aludjunk!-mondta Steven.-Mi előtt megint hozzá kezdenétek.
-Igaza van!.. Aludnunk kell!-mondta Vanda. Lassan mindenki elaludt, de egy idő után, körülbelül hajnali egykor Vanda felkelt.
-Miért vagyunk itt?.. Otthon van az apukám kómában, és én meg itt vagyok egy olyan világban ahol minden mesebeli dolog megtörténik... Bárcsak egy álom lenne ez az egész.-mondta halkan amikor a tűzben meglátta azt a rémalakot, aki még mielőtt idejöttek volna, majdnem megölte.
-Vanda!! Én várok rád!!!-mondta a kísértett és ahogy eloszlott a tűzben, úgy vele együtt a tűz is elaludt. Ekkor felébredt Denis, és észrevette Vandát.
-Vanda, mi a baj?-kérdezte.-Valami történt?
-Nem! Semmi!
-Csak történt!-mondta Denis, és odament Vandához.-Nekem nyugodtan elmondhatod.-súgta a fülébe.
-Mielőtt kialudt volna a tűz megjelent előttem az a kísértet.-mondta és átkarolta zokogva Denist.-Annyira hiányzik a régi életem!!
-Elhiszem!.. Nekem is nagyon hiányzik. De ha nem lett volna ez, soha sem találkoztunk volna.-ez a mondat még Vanda szájára is mosolyt csalt.
-Vanda!.. Tényleg komolyan gondoltad azt amit Noelnek mondtál?
-Mire gondolsz?
-Hát arra amikor kihozta Noel Lilit a szakadékból.... Amikor azt mondtad neki, hogy szereted.
-Öhh, Hát nem is tudom. Talán!.. De miért érdekel ez?!
-Hisz te is tudod mit érzek irántad!
-Nem tudom! Mit?
-Az a csók neked nem mondott semmit?
-De hát azt mondtad, hogy csak gyakoroltál rajtam!
-Ja, tényleg!
-Figyelj Denis! Most teljesen össze zavartál!.. Szóval akkor most, hogy volt ez?!
-Sehogy!.. Miről beszélsz?.. Nem tudom miről van szó.-magyarázkodott Denis.
-A csókról!
-Milyen csókról?
-Arról a csókról, ami volt, mielőtt ide kerültünk volna!-mondta idegesen Vanda.
-Vanda! Halkabban! Mindenkit felébresztesz!
-Nem érdekel!
-Gyere! Inkább kint beszéljük meg!
-Jóó!-mondta unottan.-De most már elmondhatnád az igazságot!-amikor kiértek Vanda mérgesen nézett Denisre.
-Szóval akkor mi volt ez a csók?
-Hát...-vett egy nagy levegőt.-Igazából nem gyakorolni akartam rajtad.-mondta Denis és abban a pillanatban elkezdett felkelni a nap.

-Hát akkor mit?
-Ezt nem is tudom úgy elmondani....Inkább válaszolhatnál a kérdésemre! Tényleg szerelmes vagy Noelbe?
-NEM!!!

                                                       14. rész

                                                   Kutya hideg !!

1951 március 10. valahol a hegyekben

Denis majdnem szívrohamot kapott az ijedségtől.

-Takarodj innen!-suttogta mérgesen Noel, nehogy Vanda felébredjen.

-Mi van?-kérdezte Denis.

-Az, hogy menj el Vanda közeléből!

-De hát mit csináltam?

-Menj el!

-És ha nem?-kérdezte Denis, és ekkor Noel behúzott egyet neki, és megindult a brutális verekedés.(Erre persze a többiek is felébredtek.)

-Itt meg mi folyik?-kérdezte Vanda, de amikor megpillantotta Denist és Noelt verekedni riadtan sikítozott Stevennek.-Steven! Gyere, segíts!

-Mi történt?!-kérdezte, és amikor odaért nagy erőfeszítéssel tudta szétválasztani a két fiút.

-Álljatok már le!.. Mi történik itt!? Elkezdtek az éjszaka közepén verekedni?

-Neked ehhez semmi közöd!-ordította le Noel.

-Noel! Ez tényleg te vagy?-kérdezte Steven, és teljesen megrökönyödött ezen a mondaton, hiszen Noelt egy kedves, jó fej, vidám és nyugodt fiúnak ismerték meg. Vanda is csak ámult Noel viselkedésétől.Vajon mi idegesítette fel ennyire?

-Nyugodjatok le! Ma este gondolkodtam, hogy hol találhatnánk meg az élet szérumát! És szerintem egy olyan helyen lehet, ahol nem igazán van élet.-mondta Vanda.-Mindenki mondjon egy tippet, hogy hol lehet ilyen!
-Szerintem ez a vízben lehet!-mondta Noel rövid gondolkodás után.
-Ááh! Dehogy is!... A vízben halak, cápák, hüllők, kétéltűek és sellők is élnek. Szóval ez rossz!-mondta Steven büszkén.
-Akkor mondj te egy jó tippet! Ha ekkora a szád!
-Szerintem ez a levegőben lehet!
-Lehet, hogy igazad van! De a levegőben hova rakták volna a szérumot!-mondta Lili.
-Ebben igaza van Lilinek!-mondtaVanda.-És neked mi a tipped?
-Én nem tudom hol lehet!
-Szerintem a hegyekben!-szólt közbe Denis.
-Arra gondoltam én is!-kiáltott fel Vanda vidáman.-Szerintem kérjük meg Palomát, hogy valahogy juttasson oda.-jelentette ki, és Paloma már is ott termett.
-Valaki engem szólított?-kérdezte és egyet csettintett, mire Vandáék abban a pillanatban egy havas hegyvidéken teremtek.

-Te jó ég! Ha itt van az a szérum akkor se tudnánk megtalálni!-mondta Noel.
-Már is feladod?-kérdezte Vanda.-Nem ilyennek ismertelek meg.
-Különben észre vettétek, hogy jég hideg van?-szólt közbe Steven.-És nyáriasan felöltözve meg is fagyhatunk.
-És most akkor mi legyen?-kérdezte Vanda.-És nem is kérhetünk mindent Palomától, hisz neki is van dolga.
-Ez igaz. De akkor mit csináljunk?
-Biztos vannak itt olyan eszkimó félék.-mondta Lili.-Tudjátok akiknek ilyen hóból készült házuk van.
-Tudjuk!-mondta Steven.
-Azt hiszem én látok egy olyat!-kiáltott fel Denis.
-Tényleg van ott egy olyan!-helyeselte Steven.-Talán kérhetünk tőlük meleg ruhákat.

-Ja! Menjünk már!-kiáltott fel Denis, és amikor odaértek a kunyhóból egy eszkimó jött elő egy kisebb huskyval.

-Ti kik vagytok?-kérdezte egy kis akcentussal.
-Elnézést a zavarásért, de mi itt ragadtunk, és kéne mindenkinek meleg ruha. Tudna segíteni?-kérdezte Vanda.-Jó lesz nekünk az elhasznált ruhadarabok is.
-Talán tudok segíteni, ruha ügyben.-mondta és vissza ment a kuckójába, addig Vanda a kis husky kutyát agyon dögönyézte.
-Annyira zabálni való!-mondta. Párperc múlva az eszkimó hozta a szőrös kabátokat, sálakat, sapkákat és csizmákat.
-Honnan volt önnek ennyi ruhája?
-Voltam gyerek is!
-Kérem el igazítana?-kérdezte Steven.
-Hova akartok eljutni?-kérdezte.
-Tudja én lennék a kiválasztott, és a tekercsben az állt, hogy keressem az életet... Jó helyen járunk?-magyarázta Vanda.
-A legjobb helyen!!-mondta nekik az eszkimó.-Az "Élet" nevezetű hegycsúcsot kell ezen érteni.
-De jó!-sikítozott Vanda.-És azt is eltudja nekünk mondani, hogy hol találjuk?
-Persze! De nem lesz nehéz megtalálnotok a hegycsúcsot, ugyan is ez a legmagasabb hegy, és a tetején egy koponya van... Az irány pedig nyugati.

-Vigyázzatok, mert akik oda felmentek, soha nem tértek vissza!
-Mi az, hogy nem?-kérdezte rémülten Steven.
-Sok veszély vár rátok!-mondta figyelmeztetően.
-Micsodák?... Vagy éppen kicsodák?
-Gyilkosok!

 Sziasztok!  Innentől szeretnék kritikákat is. Tőlem akár nagyon kemények is lehetnek, csak tudni akarom mennyire megy jól a Blogom mostanság. Előre is köszi nektek! És jó olvasást a kövi részhez!!!                                       

                                               13. rész

                                                Minden kiderülhet!!

1951 március 09.-10. vérfarkasoknál

-Te tényleg szerelmes vagy Vandába?-kérdezte Noel. Denis rémülten nézett szét. Remélem nem hallott meg Vanda.

-Légyszi, ne mond el Vandának!-könyörgött a fiúhoz.

-Hülye lennék elmondani neki!... Különben se szerelmes beléd!-mondta önképűen Noel.

-Honnan tudod, hogy mit érez?

-Tudom,  mert belém szerelmes! És csak tudd meg, soha sem lesz a tiéd, ha rajtam múlik!.. Ja, és ezzel a képpel soha nem tudnád meghódítani.-mondta.-Most megyek csajozni! Csá!-ez után megfordult és visszament Vandához.

Ez éppenséggel Noel lenne!!!

-Hát ezt meg, hogy képzeli!-mondta Lili mérgesen.-Mindjárt elintézem!

-Várj!-húzta vissza a kislányt.-Igaza van!

-Mi?! Ne hagyd, hogy uralkodjon rajtad!-mondta.

-De hát hogy ha igaza van!!.. Mi mást tehetnék?.. Le kell mondanom Vandáról.
-Te nem vagy észnél!... Fogd már fel, hogy Noel csak piszkálni akart Vandával! De látom sikerült neki!


-Min veszekedtek?!-kérdezte Steven mihelyst megjelent.
-Ő.., hát semmin!-mondta Denis.
-Ja, semmin.-helyeselte Lili.
-Szinte majdnem mindent hallottam. Nem kéne hazudni!
-És mégis mit hallottál?-kérdezte Denis.
-Hát azt, hogy te nem vagy észnél, meg, hogy Noel csak piszkálni akar. Ilyesmiket.
-És azt is hallottad kiről van szó?-kérdezte Lili.
-Ja! Most úgy Noelről beszélgettetek.-válaszolta Steven, és ezután Denis és Lili nagyot sóhajtott a megkönnyebbüléstől.
-Miért? Talán nem róla beszélgettetek?
-Nem, mi Vandáról beszélgettünk!-kiáltott rá rögtön Lili, és utána a szájára csapott.-Bocsi!-suttogta Denisnek.
-Miért beszéltetek Vandáról Denisszel?-kérdezte Steven.-Ugye nem!
-Ugye de!-mondta Lili, de Denis ekkor csak arra gondolt hogy: Minek pont Lilinek kellett elmondanom! Hiszen csak egy pletyka fészek
-Te bele zúgtál Vandába!... Jújj de durva!! Megyek és szólok Vandának!
-NE CSINÁLD!! KÉRLEK!
-Miért??
-Mert ezt nem most akarom elmondani neki!
-Egyáltalán elakarod mondani neki?-kérdezte Steven.
-Még nem tudom!.. De lehet, hogy inkább el se mondom neki!
-Te nagyon hülye vagy!... Ezt el kellene mondanod! Úgy sem marad sokáig titokban!
-Ezt meg, hogy érted?
-Vandának is fel fog tűnni a szomorúságod!.. De tudod mit? Próbáld inkább rávezetni, hogy szereted!
-De még is hogyan?
-Vigyél neki valami finomságot, sütit vagy bonbont.
-De mikor, és honnan szerezzek neki itt bonbont?
-Hívd Palomát! És én a helyedben este oda raknám Vanda mellé , hogy azzal keljen!
-Értem!-mondta Denis és még aznap hívta Palomát, hogy valahogy szerezzen be neki egy kis bonbont. Ezután eljött az este és Denis meg indult Vandához, hogy odaadhassa neki a bonbont, lassan a közelébe ment és lerakta mellé a szívecske alakú tartót amiben csokis bonbonok voltak, és egy szálvirágot is rakott hozzá.
 
De amikor megfordult a sötétben Noel mérges arcát pillantotta meg.
-Te meg mit keresel itt?!?!