17. rész
Az "Élet" hegycsúcsán!
1951 március 12.
Denis arcán hatalmas mosoly lett úrrá. De még is próbálta elrejteni a boldogságát.
-Ez tényleg igaz?-kérdezte komoly arccal.-Igen!-mondta Vanda, és elkezdte birizgálni a haja végét. Teljesen elpirult Denis jókedvén.
-Gyere!-mondta.-Menjünk sétálni!-ekkor belekarolt a lányba, és elkezdte levezetni a hegyről.
-Hova viszel Denis?-kérdezte.
-Csak sétálni!-mondta a fiú. De mielőtt leértek volna a hegyről Vanda szemébe éppen csak egy pillanatra valami belevilágított.
-Várj!-fogta meg a karját Denisnek.-Láttad azt a kis fénycsóvát?
-Nem!-mondta Denis.-Én nem láttam semmit!
-Légyszíves nézzük meg mi volt az!-könyörgött neki. A hegy a hol Vanda a fényt látta, különleges volt. Teljesen kitűnt a többi közül,.. 1.-nem volt rajta egy csepp hó sem, 2.-sokkal jobb idő volt a hegyen, 3.-ez volt a legmagasabb hegy. Amikor megérkeztek érdekes módon amit megvilágított a nap az egy gyémánt kilincs volt,amely egy gyönyörű, mégis elég kicsi ajtóhoz tartozott.
-Megnézzük?-kérdezte Vanda.
-Meg hát!-válaszolta a fiú és elmosolyodott. Amikor beléptek Vanda hirtelen lefagyott, nem mozdult és megszűnt körülötte a mesebeli világ. Egyszerre csak a régi életébe csöppent és látta édesapját a kórházban feküdni, még mindig kómában volt. Azután édesanyja és nagyanyja sírját látta maga előtt, de hirtelen átváltott egy iskolára. Látott egy rumlis osztályt és egy fiatal tanárt.Elkezdett eléjük menni, és meg látta a legjobb barátnőjét, éppen magához hívta. De mielőtt odaérhetett volna minden elsötétedett. Vége a szép álomnak, újra visszatért a szőrnyű, kegyetlen, rémisztően mesebeli világba. Amikor már rendesen magához tért Denis hangját hallotta.
-Vanda!.. Vanda! Valami baj van?-kérdezte idegesen.
-Mi.. mi történt?-kérdezte habogva.
-Teljesen lefagytál.-mondta neki. -Képzeld! Hirtelen mint ha otthon teremtem volna! Láttam apukámat, és a barátaimat.-mondta, és arcát a tenyerébe fektette. -Vanda! Nyugodj meg nincs semmi baj!-vigasztalta a fiú, mikor csörömpölésre lett figyelmes. Vanda teljesen megrémült. Lehet, hogy megint a kísértet? -Vanda! Menjünk innen!-mondta Denis és megfogta a karját. -Jó!-mondta és kifordult az ajtón.-Te Denis! Mit szólnál, ha körül néznénk ezen a hegyen? -Biztos vagy benne Vanda? -Igen! Légyszíves!-könyörgött neki. -Nem bánom, de siessünk! Kiráz a hideg ettől a helytől. -Oké!-sikoltott fel örömében Vanda, és majdnem Denis nyakába ugrott.Lassan elindultak, hogy megnézzék mi is van a hegy túl oldalán. Vanda ment elől, Denis meg mögötte. Amikor Vanda felnézett a hegy tetejére, elállt a szava.
-D, D, Denis!-dadogta-Azt hiszem megtaláltuk az Élet hegyét. -Úr Isten!-mondta elképedve.-Nem gondoltam, hogy ekkora! -Denis! Meg kell néznünk! Meg kell keresnünk a szérumot! -Egyetértek! De hogy jussunk fel? -Nem tudom! De szerintem az ajtó mögött lehet egy lépcső ami fel vezet minket.-mondta.-Mert itt van egy ajtó!-mutatott rá.
Erre Denis elmosolyodott Vandán, persze nem tudta miért. Bementek az ajtón és tényleg egy lépcső vezet fel.
-Remélem ott kötünk ki ahol kell!-reménykedett Denis. Amikor a legtetejére felértek egy ajtó előtt teremtek. Vanda benyitott és egy hatalmas téren találta magát, ahol egy hatalmas lény járkált össze-vissza. -Nem is tudtam, hogy létezik ilyen állat!-döbbent meg Vanda. -Ez egy Griff madár!?-kérdezte rémülten Denis. -Azt hiszem!-mondta Vanda, ekkor a Griff meghallotta a hangokat, és észre vette a lányt. Azonnal tudta kivel van dolga. Elkezdett felé rohanni és, hogy hamarább odaérjen elkezdett repülni. Vanda megrémült, Vajon most mi lesz? Talán meg öli?
Amikor a griff szemtől-szembe állt Vandával, tudta a dolgát. Most meg kellene ölnie! De nem! Ezt nem teheti, mert ezzel, tudja, hogy megpecsételi mások, és saját életét. Észre vette Vanda szemében azt a fényt, ami még neki is azt sugallta, minden rendben lesz! Vanda érdeklődött a lény iránt, hisz ég sosem látott ilyet. De még is meg kell szereznie a szérumot. Lassan el indult a hatalmas a ajtó felé de hirtelen a griff újból útját állta és egy hatalmasat ordított Vanda képébe. Vanda lefagyott. De mielőtt megölhette volna Denis elkezdett felé futni és Vandát elrántotta a lény elől.
-Vanda! Jól érzed magad?-rángatta a vállát.-Persze!-tért magához, de most már elhatározta, ne fog megijedni. Felállt és elszántan kezdett az ajtó felé menni nem nézett a madárra. Csak ment-ment és ment. De mielőtt kinyithatta volna az ajtót észrevette hogy zárva van. Ekkor a griff letámadta, ellökte az ajtótól és leteperte a földre.
-Áh!-sikított fel.-Szállj le rólam!-ordította, aztán észrevette a griff nyakához kötött kulcsot. Úgy érezte most mindenre képes, letépte a láncot a griff nyakából amelyen a kulcs lógott, egy hatalmas erőt vett magán és lelökte magáról a hatalmas állatot. Denisnek leesett az álla, nem is tudta, hogy Vandának ekkora ereje van. Vanda gyorsan oda rohant az ajtóhoz és elfordította a kulcsot a zárban. Amikor kinyitotta szinte majdnem összeesett. Egy hatalmas kacaj hallatszódott ki.
-Mondtam, hogy várok rád Vanda!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése