18. rész

                                                    Az Élet Széruma!!

1951 március 12.

Vanda össze szedte magát, és próbált erősnek tűnni. Nem értette, hogy mit keres itt a kísértet.

-Mit keresel itt!?

-Van egy elintézetlen ügyünk!-nevetett fel a kísértet.

-Nincs hozzám semmi közöd!-ordította Vanda miközben szemei szinte szikrát szórtak.-Hisz te nem is létezel!-mondta és átakart menni a kísérteten, de hirtelen neki ütközött. Vanda halálra rémült. Azt hitte, ott helyben összeesik. Most jött rá, hogy ez nem egy szellem, hanem egy szörny.
-Nem tudsz lerázni!
-De mégis mit akarsz!? Milyen elintézetlen ügyünk van?
-Azt majd megtudod! De az biztos, hogy nem most láttál utoljára!-mondta, aztán eltűnt. De a helyén egy érdekes tárgyat látott. Fényesen csillogott, és Vanda úgy érezte muszáj megnéznie. Amikor közelebb lépett meglepetten vette észre, hogy az amit a kísértet maga után hagyott egy fekete bársony dobozkát, amikor kinyitotta meglátta benne álmai gyűrűét, és ekkor már azt sem vette figyelembe, hogy kitől és hogyan került oda. Csak kikapta a dobozból és azonnal az ujjára húzta. A gyűrű tele volt kicsi gyémánt kövekkel, és az alakzata olyan volt mintha megy vagy éppenséggel cseresznyét alkottak volna.

(Vanda álmaiban gyakran megjelent ez a gyűrű még fiatalabb korában)

-Biztos meg akarod tartani?-kérdezte.

-Honnan tudtad?-kérdezte meglepődve.

-Valahogy megismertelek. De szerintem nem olyan jó ötlet megtartani. Lehet, hogy valami...

-Nem lesz semmi baj.-vágott a szavába.-Biztos vagyok benne.

-Oké! Te tudod!.... De a szérumot meg kell keresni.-mondta Denis, Vanda bólintott de közben le nem vette a szemét a gyűrűről. Teljesen megbabonázta. Vanda lassan felemelte a fejét és szétnézett, a szeme rátapadt egy arany ládára.

Elkezdett felé menni, a kezében a kulcsot szorongatta amelyet a griff nyakából tépet le. Megfogta a ládát és megforgatta a zárban a kulcsot. Ezután magától felnyílt a teteje és Vanda arcára hatalmas fény csapódott fel. 

-Megtaláltuk!-mondta és elmosolyodva vette ki a dobozból az Élet Szérumát. Denis odalépkedett mellé és érdeklődéssel figyelte meg a kis üvegcsét.

-Vanda! Szerintem mennünk kell!-mondta.

-Igazad van!-mondta és gyorsan zsebre vágta a szérumot,  és készen állva lépett Denis elé. Gyorsan elkezdtek a kijárat elé sietni amikor a griff újból útjukat állta, de most nem azért, hogy megküzdjön. Lassan előre rakta egyik elülső lábát és meghajolt. Vanda teljesen elérzékenyült. Valahogy úgy érezte, magával  kell vinnie ezt az állatot.
-Nem értem!.. Az előbb még megakart ölni, most meg már mintha szolgálat képesen várná a parancsaidat! Ezt egyszerűen nem értem!-tört ki magából Denis.
-Denis! Nyugodj meg légyszíves! Nem lesz semmi baj, ha erre akarsz kilyukadni.
-Biztos? Mert, ha mégis...
-Nem lesz nyugi!-vágott a szavába Vanda, és abban a pillanatban elpattant a griff hátára, és erélyesen rászólt. A madár nekiindult és elrepült a lánnyal. Denis addig nézett utánuk amíg el nem tűntek a szeme elől.
-Jaj, Vanda! Miért nem veszed észre, hogy teljesen beléd szerettem?-sóhajtott fel. Megvárja még Vanda visszatér és majd akkor a barlanghoz mennek, gondolta. De arra viszont több órát kellet várnia még visszaérkezett, addig szétnézett, és rábukkant egy kis noteszre, ami már elég régi volt, és teli volt jegyzetekkel. Végig olvasta és teljesen elmélyült az olvasásban. Vanda lassan mögé lopakodott és egy hirtelen mozdulattal meglökte a fiút, aki majdnem felborult.
-Mit csinálsz?-kérdezte Vanda vidáman. Denis egy rémült pillanatot vetett rá, és remegő hangon megszólalt.
-Vanda ezt látnod kell!!