16. rész

                                                     Versengés!!

1951 március 12.

Vanda és Noel ölelkezése hosszú ideig tartott, de Steven gyorsan félbe szakította őket, csak mert Denis arcán látta a szomorúságot.

-Most már elég!!.. Nemsoká lemegy a nap, és nincs, hol aludnunk!

-Igazad van!!-mondta Vanda.-Keressünk egy olyan helyet ahol le tudunk pihenni!

-Én tudom hova mehetnénk!-mondta Noel, és megragadta Vanda kezét.-Gyere!!

-Hova megyünk?!-kérdezte rémülten.

-Látod azt a hegyet?..A másik oldalán van egy barlang.

-Tényleg? És te ezt honnan tudod?-kérdezte Denis gyanakvóan.

-Az ittenieknek jó az irány érzékük!-felelte ezzel a hihetetlen válasszal Noel.-És képzeld csak! Lehet, hogy te nem, de én jártam föci órákra!

-Óhh, tényleg? Nálatok már ilyen is van? Nem gondoltam volna!

-Hagyjátok abba mert már eléggé fáradt vagyok!!-szólt rájuk Lili. Ezek után egész végig egymáshoz se szóltak (szerencsére). Amikor megérkeztek a barlanghoz  mindenki elhelyezkedett .

                                                      ( Valami ilyesmire gondoltam)

-Ez milyen gyönyörű!!-mondta elképedve Lili.

-Itt meglehet fagyni!-mondta Steven.

-Hozom a faágakat!-mondta Denis, és amikor vissza érkezett látta, hogy a tűz már ég. Noel!! gondolta magában.
-Hol voltál eddig?- kérdezte Vanda, és közben átkarolta a mellette ülő Noelt.
-Én is hoztam egy kis tűzifát.
-De kedves tőled!-mondta lenézően Noel.
-Inkább aludjunk!-mondta Steven.-Mi előtt megint hozzá kezdenétek.
-Igaza van!.. Aludnunk kell!-mondta Vanda. Lassan mindenki elaludt, de egy idő után, körülbelül hajnali egykor Vanda felkelt.
-Miért vagyunk itt?.. Otthon van az apukám kómában, és én meg itt vagyok egy olyan világban ahol minden mesebeli dolog megtörténik... Bárcsak egy álom lenne ez az egész.-mondta halkan amikor a tűzben meglátta azt a rémalakot, aki még mielőtt idejöttek volna, majdnem megölte.
-Vanda!! Én várok rád!!!-mondta a kísértett és ahogy eloszlott a tűzben, úgy vele együtt a tűz is elaludt. Ekkor felébredt Denis, és észrevette Vandát.
-Vanda, mi a baj?-kérdezte.-Valami történt?
-Nem! Semmi!
-Csak történt!-mondta Denis, és odament Vandához.-Nekem nyugodtan elmondhatod.-súgta a fülébe.
-Mielőtt kialudt volna a tűz megjelent előttem az a kísértet.-mondta és átkarolta zokogva Denist.-Annyira hiányzik a régi életem!!
-Elhiszem!.. Nekem is nagyon hiányzik. De ha nem lett volna ez, soha sem találkoztunk volna.-ez a mondat még Vanda szájára is mosolyt csalt.
-Vanda!.. Tényleg komolyan gondoltad azt amit Noelnek mondtál?
-Mire gondolsz?
-Hát arra amikor kihozta Noel Lilit a szakadékból.... Amikor azt mondtad neki, hogy szereted.
-Öhh, Hát nem is tudom. Talán!.. De miért érdekel ez?!
-Hisz te is tudod mit érzek irántad!
-Nem tudom! Mit?
-Az a csók neked nem mondott semmit?
-De hát azt mondtad, hogy csak gyakoroltál rajtam!
-Ja, tényleg!
-Figyelj Denis! Most teljesen össze zavartál!.. Szóval akkor most, hogy volt ez?!
-Sehogy!.. Miről beszélsz?.. Nem tudom miről van szó.-magyarázkodott Denis.
-A csókról!
-Milyen csókról?
-Arról a csókról, ami volt, mielőtt ide kerültünk volna!-mondta idegesen Vanda.
-Vanda! Halkabban! Mindenkit felébresztesz!
-Nem érdekel!
-Gyere! Inkább kint beszéljük meg!
-Jóó!-mondta unottan.-De most már elmondhatnád az igazságot!-amikor kiértek Vanda mérgesen nézett Denisre.
-Szóval akkor mi volt ez a csók?
-Hát...-vett egy nagy levegőt.-Igazából nem gyakorolni akartam rajtad.-mondta Denis és abban a pillanatban elkezdett felkelni a nap.

-Hát akkor mit?
-Ezt nem is tudom úgy elmondani....Inkább válaszolhatnál a kérdésemre! Tényleg szerelmes vagy Noelbe?
-NEM!!!