Sajnálom, hogy ilyen sokáig elmaradtam, de Nyár van és ezt ki kell használni! Jó olvasást hozzá (akármilyen rövidre is sikerült)!!!                                                  

                                                   20. rész

                                                       A sötétség erdeje!

1951. március 12.

Vanda, Denis, Steven, Lili és Noel már úton voltak a sötétség erdeje felé. Kénytelenek voltak belenyugodni, hogy Noel-nek jönnie kell, Mert nélküle sehova sem jutnának. Vandának végig az járt a fejében, hogy vajon milyen lehet a sötétség erdeje, és hol találják majd meg az Excaliburt.
-Megérkeztünk!-szólalt meg Noel. A megállóhely elég furcsa volt. Egy fémkapu előtt álltak,Vanda benézett a kapun keresztül, de nem is volt sehol sötét. Ezt elég különösnek vélte. Úgy gondolta,hogy Noel átvágta őket.

-Noel! Szerintem rossz helyre hoztál!-mondta Lili komoly arccal.
-Nem! Ez az!
-És, hogy jutunk be? Hisz be van zárva a kapu!
-Könnyen! Erről nem fontos tudnotok! Csak az a lényeg, hogy menjetek arrább pár métert.-mondta Noel, és elkezdte tologatni őket a kapu mellől. Mikor már Noel szerint elég messze kerültek, a legjobb pillanatot kivárva a kapuhoz sétált. A kapun volt egy vörös gomb. Azt megnyomta, és elkezdett belebeszélni.
-Én vagyok az! Noel!
-Noel! Mit keresel itt?-hallatszott egy mély hang.
-Be kell engedned!
-Tudtom szerint a kiválasztott is veled van!
-Igen! Így van! De be kell engedned minket!
-Ugyan miért tenném?
-Mert van egy jó ajánlatom, aminek tuti nem mondasz nemet!
-Még is milyen ajánlatért áldoznám fel az életem?
-Megduplázom az eredeti ajánlatomat!
-Ezt meg, hogy érted?
-Kapsz egy plusz adalékot! Bár az nem olyan jó mint az eredeti, de tudom, hogy örülni fogsz neki!
-Bízom benned Noel! Csak emiatt teszem meg azt amit kérsz!
-Köszönöm főnök!-mondta Noel, ekkor kinyílt az ajtó. Oda ment a többiekhez és elmondta, hogy már belehet menni a kapun.
-De még is, hogy sikerült kinyitni?-kérdezte Vanda.
-Ööm! Megtaláltam a kapu előtt a kulcsot!-mondta Noel. De Vanda érezte, hogy valami nincs rendben. Rá hagyta, és Noel is észre vette, hogy sikerült Becsapnia őket, de arra nem gondolt, hogy valaki végig kihallgatta őt. Steven volt. Mindent pontosan hallott. De ezt nem árulja el senkinek. Amikor bementek a kapun, hirtelen minden el sötétült.
-Denis!! Segíts! -sikítozott Vanda.
-Itt vagyok!-mondta Denis, és megfogta Vanda kezét.
-Denis ne engedj el!

                                                  19. rész

                                                       A jegyzet füzet

1951 március 12.

Vanda kikapta Denis kezéből a jegyzetfüzetet, és elkezdte olvasni.
-Ez meg miféle hülyeség?-kérdezte rémülten.-Hol találtad?
-Őhh! Hát nem is tudom! Inkább megmutatom.-fogta meg a lány karját és maga után húzta. Amikor megérkeztek a helyszínre, Denis leguggolt és elkezdett matatni egy nagyobb szikladarab mögött.
-Mit csinálsz?-kérdezte Vanda.
-Mindjárt meglátod!-mondta és kiemelt egy ládát, és odaadta Vandának.
-Ebben a dobozban találtad?-kérdezte, és belenézett a dobozba. Ekkor megpillantott a doboz alján egy iránytűt.Gondolta majd hasznát veszi, úgyhogy zsebre vágta.
-Igen!
-Szóval az a doktor itt már járt és mindent leellenőrizett a tervekkel és az összegyűjtendő dolgokkal együtt.
-Igen! És így jött ki az a meghatározás, hogy csak 1% van ahhoz, hogy legyőzd a gonoszt.
-De én nem halhatok meg! Még annyi tervem van!-mondta sírós hangon, és elkezdte lapozni a füzetet.

-Nyugi Vanda! Az az 1% is valami. Biztos vagyok benne, hogy le fogod győzni.
-De nézd meg! Minden pontosan ki van számítva!... Denis! Kérhetek tőled valamit?
-Hát persze mond csak!
-Ezt ne említsük meg a többieknek.
-Megígérem!-mondta Denis és átölelte Vandát. Mielőtt bementek volna a barlangba ahol a többiek voltak, Vanda nagy levegőt vett, és próbált lenyugodni.
-Hol voltatok?-kérdezte Noel komoly tekintettel, miközben eléjük lépett.
-Semmi közöd hozzá! És szerintem semmi keresni valód sincs köztünk! Szóval menj haza!-mondta Denis. Noel arca teljesen elvörösödött, látszott rajta, hogy dühös.
-Nyugi Noel! Csak sétálni voltunk!-mondta Vanda, és megfogta Denis vállát.
-De még is hol?
-Jaj Noel! Hogy neked mindenről tudnod kell!
-Ma elindulunk, vagy majd holnap?-kérdezte közbe szólva Steven.
-Ma! Nem halogathatjuk az időt!
-Akkor össze pakolok! Mindjárt megérkezünk az Élet hegyre. Legalább oda had kísérjelek el.-mondta Noel.
-Várj Noel! Már nem kell oda menni!-mondta Denis.
-Mi az hogy nem?
-Már megszereztük az élet szérumát!-mondta Vanda, és elővette az üvegcsét.
-Szóval csak sétáltatok?-kérdezte Noel, miközben majdnem szétvetette az irigység.
-Mi ez? Kihallgatás? Lehet, hogy jobb lenne, ha tényleg elmennél!...-mondta Vanda suttogva.-Addig mi meg találjuk ki, hogy hol lehet a világ legsötétebb erdeje. Ugyanis a következő beszerzendő dolog az Excalibur!
-Úgy tűnik én tudom hol van!-nevetett fel Noel.-Szóval szükségetek van rám!

                                              18. rész

                                                    Az Élet Széruma!!

1951 március 12.

Vanda össze szedte magát, és próbált erősnek tűnni. Nem értette, hogy mit keres itt a kísértet.

-Mit keresel itt!?

-Van egy elintézetlen ügyünk!-nevetett fel a kísértet.

-Nincs hozzám semmi közöd!-ordította Vanda miközben szemei szinte szikrát szórtak.-Hisz te nem is létezel!-mondta és átakart menni a kísérteten, de hirtelen neki ütközött. Vanda halálra rémült. Azt hitte, ott helyben összeesik. Most jött rá, hogy ez nem egy szellem, hanem egy szörny.
-Nem tudsz lerázni!
-De mégis mit akarsz!? Milyen elintézetlen ügyünk van?
-Azt majd megtudod! De az biztos, hogy nem most láttál utoljára!-mondta, aztán eltűnt. De a helyén egy érdekes tárgyat látott. Fényesen csillogott, és Vanda úgy érezte muszáj megnéznie. Amikor közelebb lépett meglepetten vette észre, hogy az amit a kísértet maga után hagyott egy fekete bársony dobozkát, amikor kinyitotta meglátta benne álmai gyűrűét, és ekkor már azt sem vette figyelembe, hogy kitől és hogyan került oda. Csak kikapta a dobozból és azonnal az ujjára húzta. A gyűrű tele volt kicsi gyémánt kövekkel, és az alakzata olyan volt mintha megy vagy éppenséggel cseresznyét alkottak volna.

(Vanda álmaiban gyakran megjelent ez a gyűrű még fiatalabb korában)

-Biztos meg akarod tartani?-kérdezte.

-Honnan tudtad?-kérdezte meglepődve.

-Valahogy megismertelek. De szerintem nem olyan jó ötlet megtartani. Lehet, hogy valami...

-Nem lesz semmi baj.-vágott a szavába.-Biztos vagyok benne.

-Oké! Te tudod!.... De a szérumot meg kell keresni.-mondta Denis, Vanda bólintott de közben le nem vette a szemét a gyűrűről. Teljesen megbabonázta. Vanda lassan felemelte a fejét és szétnézett, a szeme rátapadt egy arany ládára.

Elkezdett felé menni, a kezében a kulcsot szorongatta amelyet a griff nyakából tépet le. Megfogta a ládát és megforgatta a zárban a kulcsot. Ezután magától felnyílt a teteje és Vanda arcára hatalmas fény csapódott fel. 

-Megtaláltuk!-mondta és elmosolyodva vette ki a dobozból az Élet Szérumát. Denis odalépkedett mellé és érdeklődéssel figyelte meg a kis üvegcsét.

-Vanda! Szerintem mennünk kell!-mondta.

-Igazad van!-mondta és gyorsan zsebre vágta a szérumot,  és készen állva lépett Denis elé. Gyorsan elkezdtek a kijárat elé sietni amikor a griff újból útjukat állta, de most nem azért, hogy megküzdjön. Lassan előre rakta egyik elülső lábát és meghajolt. Vanda teljesen elérzékenyült. Valahogy úgy érezte, magával  kell vinnie ezt az állatot.
-Nem értem!.. Az előbb még megakart ölni, most meg már mintha szolgálat képesen várná a parancsaidat! Ezt egyszerűen nem értem!-tört ki magából Denis.
-Denis! Nyugodj meg légyszíves! Nem lesz semmi baj, ha erre akarsz kilyukadni.
-Biztos? Mert, ha mégis...
-Nem lesz nyugi!-vágott a szavába Vanda, és abban a pillanatban elpattant a griff hátára, és erélyesen rászólt. A madár nekiindult és elrepült a lánnyal. Denis addig nézett utánuk amíg el nem tűntek a szeme elől.
-Jaj, Vanda! Miért nem veszed észre, hogy teljesen beléd szerettem?-sóhajtott fel. Megvárja még Vanda visszatér és majd akkor a barlanghoz mennek, gondolta. De arra viszont több órát kellet várnia még visszaérkezett, addig szétnézett, és rábukkant egy kis noteszre, ami már elég régi volt, és teli volt jegyzetekkel. Végig olvasta és teljesen elmélyült az olvasásban. Vanda lassan mögé lopakodott és egy hirtelen mozdulattal meglökte a fiút, aki majdnem felborult.
-Mit csinálsz?-kérdezte Vanda vidáman. Denis egy rémült pillanatot vetett rá, és remegő hangon megszólalt.
-Vanda ezt látnod kell!!  

                                                 17. rész

                                                                      Az "Élet" hegycsúcsán!

1951 március 12.

Denis arcán hatalmas mosoly lett úrrá. De még is próbálta elrejteni a boldogságát.

-Ez tényleg igaz?-kérdezte komoly arccal.
-Igen!-mondta Vanda, és elkezdte birizgálni a haja végét. Teljesen elpirult Denis jókedvén.
-Gyere!-mondta.-Menjünk sétálni!-ekkor belekarolt a lányba, és elkezdte levezetni a hegyről.
-Hova viszel Denis?-kérdezte.
-Csak sétálni!-mondta a fiú. De mielőtt leértek volna a hegyről Vanda szemébe éppen csak egy pillanatra valami belevilágított.
-Várj!-fogta meg a karját Denisnek.-Láttad azt a kis fénycsóvát?
-Nem!-mondta Denis.-Én nem láttam semmit!
-Légyszíves nézzük meg mi volt az!-könyörgött neki. A hegy a hol Vanda a fényt látta, különleges volt. Teljesen kitűnt a többi közül,.. 1.-nem volt rajta egy csepp hó sem, 2.-sokkal jobb idő volt a hegyen, 3.-ez volt a legmagasabb hegy. Amikor megérkeztek érdekes módon amit megvilágított a nap az egy gyémánt kilincs volt,amely egy gyönyörű, mégis elég kicsi ajtóhoz tartozott.

-Ez érdekes!-mondta Denis és elkezdte fogdosni a gyémánt kilincset, amikor hirtelen kinyitódott. Ekkor Denis Vandára nézett, és hirtelen összenéztek. Mindketten ugyan arra gondoltak.
-Megnézzük?-kérdezte Vanda.
-Meg hát!-válaszolta a fiú és elmosolyodott. Amikor beléptek Vanda hirtelen lefagyott, nem mozdult és megszűnt körülötte a mesebeli világ. Egyszerre csak a régi életébe csöppent és látta édesapját a kórházban feküdni, még mindig kómában volt. Azután édesanyja és nagyanyja sírját látta maga előtt, de hirtelen átváltott egy iskolára. Látott egy rumlis osztályt és egy fiatal tanárt.Elkezdett eléjük menni, és meg látta a legjobb barátnőjét, éppen magához hívta. De mielőtt odaérhetett volna minden elsötétedett. Vége a szép álomnak, újra visszatért a szőrnyű, kegyetlen, rémisztően mesebeli világba. Amikor már rendesen magához tért Denis hangját hallotta.
-Vanda!.. Vanda! Valami baj van?-kérdezte idegesen.
-Mi.. mi történt?-kérdezte habogva.
-Teljesen lefagytál.-mondta neki.                                                                                                                   -Képzeld! Hirtelen mint ha otthon teremtem volna! Láttam apukámat, és a barátaimat.-mondta, és arcát a tenyerébe fektette.                                                                                                                                        -Vanda! Nyugodj meg nincs semmi baj!-vigasztalta a fiú, mikor csörömpölésre lett figyelmes. Vanda teljesen megrémült. Lehet, hogy megint a kísértet?                                                                                                          -Vanda! Menjünk innen!-mondta Denis és megfogta a karját.                                                                                                -Jó!-mondta és kifordult az ajtón.-Te Denis! Mit szólnál, ha körül néznénk ezen a hegyen?                                                -Biztos vagy benne Vanda?                                                                                                                                      -Igen! Légyszíves!-könyörgött neki.                                                                                                                      -Nem bánom, de siessünk! Kiráz a hideg ettől a helytől.                                                                                                    -Oké!-sikoltott fel örömében Vanda, és majdnem Denis nyakába ugrott.Lassan elindultak, hogy megnézzék mi is van a hegy túl oldalán. Vanda ment elől, Denis meg mögötte. Amikor Vanda felnézett a hegy tetejére, elállt a szava.                          
-D, D, Denis!-dadogta-Azt hiszem megtaláltuk az Élet hegyét.                                                                             -Úr Isten!-mondta elképedve.-Nem gondoltam, hogy ekkora!                                                                             -Denis! Meg kell néznünk! Meg kell keresnünk a szérumot!                                                                                         -Egyetértek! De hogy jussunk fel?                                                                                                                                 -Nem tudom! De szerintem az ajtó mögött lehet egy lépcső ami fel vezet minket.-mondta.-Mert itt van egy ajtó!-mutatott rá.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               Erre Denis elmosolyodott Vandán, persze nem tudta miért. Bementek az ajtón és tényleg egy lépcső vezet fel.

-Remélem ott kötünk ki ahol kell!-reménykedett Denis. Amikor a legtetejére felértek egy ajtó előtt teremtek. Vanda benyitott és egy hatalmas téren találta magát, ahol egy hatalmas lény járkált össze-vissza.                              -Nem is tudtam, hogy létezik ilyen állat!-döbbent meg Vanda.                                                                                     -Ez egy Griff madár!?-kérdezte rémülten Denis.                                                                                                     -Azt hiszem!-mondta Vanda, ekkor a Griff meghallotta a hangokat, és észre vette a lányt. Azonnal tudta kivel van dolga. Elkezdett felé rohanni és, hogy hamarább odaérjen elkezdett repülni. Vanda megrémült, Vajon most mi lesz? Talán meg öli?

Amikor a griff szemtől-szembe állt Vandával, tudta a dolgát. Most meg kellene ölnie! De nem! Ezt nem teheti, mert ezzel, tudja, hogy megpecsételi mások, és saját életét. Észre vette Vanda szemében azt a fényt, ami még neki is azt sugallta, minden rendben lesz! Vanda érdeklődött a lény iránt, hisz ég sosem látott ilyet. De még is meg kell szereznie a szérumot. Lassan el indult a hatalmas a ajtó felé de hirtelen a griff újból útját állta  és egy hatalmasat ordított Vanda képébe. Vanda lefagyott. De mielőtt megölhette volna Denis elkezdett felé futni és Vandát elrántotta a lény elől.

-Vanda! Jól érzed magad?-rángatta a vállát.
-Persze!-tért magához, de most már elhatározta, ne fog megijedni. Felállt és elszántan kezdett az ajtó felé menni nem nézett a madárra. Csak ment-ment és ment. De mielőtt kinyithatta volna az ajtót észrevette hogy zárva van. Ekkor a griff letámadta, ellökte az ajtótól és leteperte a földre.
-Áh!-sikított fel.-Szállj le rólam!-ordította, aztán észrevette a griff nyakához kötött kulcsot. Úgy érezte most mindenre képes, letépte a láncot a griff nyakából amelyen a kulcs lógott, egy hatalmas erőt vett magán és lelökte magáról a hatalmas állatot. Denisnek leesett az álla, nem is tudta, hogy Vandának ekkora ereje van. Vanda gyorsan oda rohant az ajtóhoz és elfordította a kulcsot a zárban. Amikor kinyitotta szinte majdnem összeesett. Egy hatalmas kacaj hallatszódott ki.
-Mondtam, hogy várok rád Vanda! 

                                             16. rész

                                                     Versengés!!

1951 március 12.

Vanda és Noel ölelkezése hosszú ideig tartott, de Steven gyorsan félbe szakította őket, csak mert Denis arcán látta a szomorúságot.

-Most már elég!!.. Nemsoká lemegy a nap, és nincs, hol aludnunk!

-Igazad van!!-mondta Vanda.-Keressünk egy olyan helyet ahol le tudunk pihenni!

-Én tudom hova mehetnénk!-mondta Noel, és megragadta Vanda kezét.-Gyere!!

-Hova megyünk?!-kérdezte rémülten.

-Látod azt a hegyet?..A másik oldalán van egy barlang.

-Tényleg? És te ezt honnan tudod?-kérdezte Denis gyanakvóan.

-Az ittenieknek jó az irány érzékük!-felelte ezzel a hihetetlen válasszal Noel.-És képzeld csak! Lehet, hogy te nem, de én jártam föci órákra!

-Óhh, tényleg? Nálatok már ilyen is van? Nem gondoltam volna!

-Hagyjátok abba mert már eléggé fáradt vagyok!!-szólt rájuk Lili. Ezek után egész végig egymáshoz se szóltak (szerencsére). Amikor megérkeztek a barlanghoz  mindenki elhelyezkedett .

                                                      ( Valami ilyesmire gondoltam)

-Ez milyen gyönyörű!!-mondta elképedve Lili.

-Itt meglehet fagyni!-mondta Steven.

-Hozom a faágakat!-mondta Denis, és amikor vissza érkezett látta, hogy a tűz már ég. Noel!! gondolta magában.
-Hol voltál eddig?- kérdezte Vanda, és közben átkarolta a mellette ülő Noelt.
-Én is hoztam egy kis tűzifát.
-De kedves tőled!-mondta lenézően Noel.
-Inkább aludjunk!-mondta Steven.-Mi előtt megint hozzá kezdenétek.
-Igaza van!.. Aludnunk kell!-mondta Vanda. Lassan mindenki elaludt, de egy idő után, körülbelül hajnali egykor Vanda felkelt.
-Miért vagyunk itt?.. Otthon van az apukám kómában, és én meg itt vagyok egy olyan világban ahol minden mesebeli dolog megtörténik... Bárcsak egy álom lenne ez az egész.-mondta halkan amikor a tűzben meglátta azt a rémalakot, aki még mielőtt idejöttek volna, majdnem megölte.
-Vanda!! Én várok rád!!!-mondta a kísértett és ahogy eloszlott a tűzben, úgy vele együtt a tűz is elaludt. Ekkor felébredt Denis, és észrevette Vandát.
-Vanda, mi a baj?-kérdezte.-Valami történt?
-Nem! Semmi!
-Csak történt!-mondta Denis, és odament Vandához.-Nekem nyugodtan elmondhatod.-súgta a fülébe.
-Mielőtt kialudt volna a tűz megjelent előttem az a kísértet.-mondta és átkarolta zokogva Denist.-Annyira hiányzik a régi életem!!
-Elhiszem!.. Nekem is nagyon hiányzik. De ha nem lett volna ez, soha sem találkoztunk volna.-ez a mondat még Vanda szájára is mosolyt csalt.
-Vanda!.. Tényleg komolyan gondoltad azt amit Noelnek mondtál?
-Mire gondolsz?
-Hát arra amikor kihozta Noel Lilit a szakadékból.... Amikor azt mondtad neki, hogy szereted.
-Öhh, Hát nem is tudom. Talán!.. De miért érdekel ez?!
-Hisz te is tudod mit érzek irántad!
-Nem tudom! Mit?
-Az a csók neked nem mondott semmit?
-De hát azt mondtad, hogy csak gyakoroltál rajtam!
-Ja, tényleg!
-Figyelj Denis! Most teljesen össze zavartál!.. Szóval akkor most, hogy volt ez?!
-Sehogy!.. Miről beszélsz?.. Nem tudom miről van szó.-magyarázkodott Denis.
-A csókról!
-Milyen csókról?
-Arról a csókról, ami volt, mielőtt ide kerültünk volna!-mondta idegesen Vanda.
-Vanda! Halkabban! Mindenkit felébresztesz!
-Nem érdekel!
-Gyere! Inkább kint beszéljük meg!
-Jóó!-mondta unottan.-De most már elmondhatnád az igazságot!-amikor kiértek Vanda mérgesen nézett Denisre.
-Szóval akkor mi volt ez a csók?
-Hát...-vett egy nagy levegőt.-Igazából nem gyakorolni akartam rajtad.-mondta Denis és abban a pillanatban elkezdett felkelni a nap.

-Hát akkor mit?
-Ezt nem is tudom úgy elmondani....Inkább válaszolhatnál a kérdésemre! Tényleg szerelmes vagy Noelbe?
-NEM!!!

                                                       14. rész

                                                   Kutya hideg !!

1951 március 10. valahol a hegyekben

Denis majdnem szívrohamot kapott az ijedségtől.

-Takarodj innen!-suttogta mérgesen Noel, nehogy Vanda felébredjen.

-Mi van?-kérdezte Denis.

-Az, hogy menj el Vanda közeléből!

-De hát mit csináltam?

-Menj el!

-És ha nem?-kérdezte Denis, és ekkor Noel behúzott egyet neki, és megindult a brutális verekedés.(Erre persze a többiek is felébredtek.)

-Itt meg mi folyik?-kérdezte Vanda, de amikor megpillantotta Denist és Noelt verekedni riadtan sikítozott Stevennek.-Steven! Gyere, segíts!

-Mi történt?!-kérdezte, és amikor odaért nagy erőfeszítéssel tudta szétválasztani a két fiút.

-Álljatok már le!.. Mi történik itt!? Elkezdtek az éjszaka közepén verekedni?

-Neked ehhez semmi közöd!-ordította le Noel.

-Noel! Ez tényleg te vagy?-kérdezte Steven, és teljesen megrökönyödött ezen a mondaton, hiszen Noelt egy kedves, jó fej, vidám és nyugodt fiúnak ismerték meg. Vanda is csak ámult Noel viselkedésétől.Vajon mi idegesítette fel ennyire?

-Nyugodjatok le! Ma este gondolkodtam, hogy hol találhatnánk meg az élet szérumát! És szerintem egy olyan helyen lehet, ahol nem igazán van élet.-mondta Vanda.-Mindenki mondjon egy tippet, hogy hol lehet ilyen!
-Szerintem ez a vízben lehet!-mondta Noel rövid gondolkodás után.
-Ááh! Dehogy is!... A vízben halak, cápák, hüllők, kétéltűek és sellők is élnek. Szóval ez rossz!-mondta Steven büszkén.
-Akkor mondj te egy jó tippet! Ha ekkora a szád!
-Szerintem ez a levegőben lehet!
-Lehet, hogy igazad van! De a levegőben hova rakták volna a szérumot!-mondta Lili.
-Ebben igaza van Lilinek!-mondtaVanda.-És neked mi a tipped?
-Én nem tudom hol lehet!
-Szerintem a hegyekben!-szólt közbe Denis.
-Arra gondoltam én is!-kiáltott fel Vanda vidáman.-Szerintem kérjük meg Palomát, hogy valahogy juttasson oda.-jelentette ki, és Paloma már is ott termett.
-Valaki engem szólított?-kérdezte és egyet csettintett, mire Vandáék abban a pillanatban egy havas hegyvidéken teremtek.

-Te jó ég! Ha itt van az a szérum akkor se tudnánk megtalálni!-mondta Noel.
-Már is feladod?-kérdezte Vanda.-Nem ilyennek ismertelek meg.
-Különben észre vettétek, hogy jég hideg van?-szólt közbe Steven.-És nyáriasan felöltözve meg is fagyhatunk.
-És most akkor mi legyen?-kérdezte Vanda.-És nem is kérhetünk mindent Palomától, hisz neki is van dolga.
-Ez igaz. De akkor mit csináljunk?
-Biztos vannak itt olyan eszkimó félék.-mondta Lili.-Tudjátok akiknek ilyen hóból készült házuk van.
-Tudjuk!-mondta Steven.
-Azt hiszem én látok egy olyat!-kiáltott fel Denis.
-Tényleg van ott egy olyan!-helyeselte Steven.-Talán kérhetünk tőlük meleg ruhákat.

-Ja! Menjünk már!-kiáltott fel Denis, és amikor odaértek a kunyhóból egy eszkimó jött elő egy kisebb huskyval.

-Ti kik vagytok?-kérdezte egy kis akcentussal.
-Elnézést a zavarásért, de mi itt ragadtunk, és kéne mindenkinek meleg ruha. Tudna segíteni?-kérdezte Vanda.-Jó lesz nekünk az elhasznált ruhadarabok is.
-Talán tudok segíteni, ruha ügyben.-mondta és vissza ment a kuckójába, addig Vanda a kis husky kutyát agyon dögönyézte.
-Annyira zabálni való!-mondta. Párperc múlva az eszkimó hozta a szőrös kabátokat, sálakat, sapkákat és csizmákat.
-Honnan volt önnek ennyi ruhája?
-Voltam gyerek is!
-Kérem el igazítana?-kérdezte Steven.
-Hova akartok eljutni?-kérdezte.
-Tudja én lennék a kiválasztott, és a tekercsben az állt, hogy keressem az életet... Jó helyen járunk?-magyarázta Vanda.
-A legjobb helyen!!-mondta nekik az eszkimó.-Az "Élet" nevezetű hegycsúcsot kell ezen érteni.
-De jó!-sikítozott Vanda.-És azt is eltudja nekünk mondani, hogy hol találjuk?
-Persze! De nem lesz nehéz megtalálnotok a hegycsúcsot, ugyan is ez a legmagasabb hegy, és a tetején egy koponya van... Az irány pedig nyugati.

-Vigyázzatok, mert akik oda felmentek, soha nem tértek vissza!
-Mi az, hogy nem?-kérdezte rémülten Steven.
-Sok veszély vár rátok!-mondta figyelmeztetően.
-Micsodák?... Vagy éppen kicsodák?
-Gyilkosok!

 Sziasztok!  Innentől szeretnék kritikákat is. Tőlem akár nagyon kemények is lehetnek, csak tudni akarom mennyire megy jól a Blogom mostanság. Előre is köszi nektek! És jó olvasást a kövi részhez!!!                                       

                                               13. rész

                                                Minden kiderülhet!!

1951 március 09.-10. vérfarkasoknál

-Te tényleg szerelmes vagy Vandába?-kérdezte Noel. Denis rémülten nézett szét. Remélem nem hallott meg Vanda.

-Légyszi, ne mond el Vandának!-könyörgött a fiúhoz.

-Hülye lennék elmondani neki!... Különben se szerelmes beléd!-mondta önképűen Noel.

-Honnan tudod, hogy mit érez?

-Tudom,  mert belém szerelmes! És csak tudd meg, soha sem lesz a tiéd, ha rajtam múlik!.. Ja, és ezzel a képpel soha nem tudnád meghódítani.-mondta.-Most megyek csajozni! Csá!-ez után megfordult és visszament Vandához.

Ez éppenséggel Noel lenne!!!

-Hát ezt meg, hogy képzeli!-mondta Lili mérgesen.-Mindjárt elintézem!

-Várj!-húzta vissza a kislányt.-Igaza van!

-Mi?! Ne hagyd, hogy uralkodjon rajtad!-mondta.

-De hát hogy ha igaza van!!.. Mi mást tehetnék?.. Le kell mondanom Vandáról.
-Te nem vagy észnél!... Fogd már fel, hogy Noel csak piszkálni akart Vandával! De látom sikerült neki!


-Min veszekedtek?!-kérdezte Steven mihelyst megjelent.
-Ő.., hát semmin!-mondta Denis.
-Ja, semmin.-helyeselte Lili.
-Szinte majdnem mindent hallottam. Nem kéne hazudni!
-És mégis mit hallottál?-kérdezte Denis.
-Hát azt, hogy te nem vagy észnél, meg, hogy Noel csak piszkálni akar. Ilyesmiket.
-És azt is hallottad kiről van szó?-kérdezte Lili.
-Ja! Most úgy Noelről beszélgettetek.-válaszolta Steven, és ezután Denis és Lili nagyot sóhajtott a megkönnyebbüléstől.
-Miért? Talán nem róla beszélgettetek?
-Nem, mi Vandáról beszélgettünk!-kiáltott rá rögtön Lili, és utána a szájára csapott.-Bocsi!-suttogta Denisnek.
-Miért beszéltetek Vandáról Denisszel?-kérdezte Steven.-Ugye nem!
-Ugye de!-mondta Lili, de Denis ekkor csak arra gondolt hogy: Minek pont Lilinek kellett elmondanom! Hiszen csak egy pletyka fészek
-Te bele zúgtál Vandába!... Jújj de durva!! Megyek és szólok Vandának!
-NE CSINÁLD!! KÉRLEK!
-Miért??
-Mert ezt nem most akarom elmondani neki!
-Egyáltalán elakarod mondani neki?-kérdezte Steven.
-Még nem tudom!.. De lehet, hogy inkább el se mondom neki!
-Te nagyon hülye vagy!... Ezt el kellene mondanod! Úgy sem marad sokáig titokban!
-Ezt meg, hogy érted?
-Vandának is fel fog tűnni a szomorúságod!.. De tudod mit? Próbáld inkább rávezetni, hogy szereted!
-De még is hogyan?
-Vigyél neki valami finomságot, sütit vagy bonbont.
-De mikor, és honnan szerezzek neki itt bonbont?
-Hívd Palomát! És én a helyedben este oda raknám Vanda mellé , hogy azzal keljen!
-Értem!-mondta Denis és még aznap hívta Palomát, hogy valahogy szerezzen be neki egy kis bonbont. Ezután eljött az este és Denis meg indult Vandához, hogy odaadhassa neki a bonbont, lassan a közelébe ment és lerakta mellé a szívecske alakú tartót amiben csokis bonbonok voltak, és egy szálvirágot is rakott hozzá.
 
De amikor megfordult a sötétben Noel mérges arcát pillantotta meg.
-Te meg mit keresel itt?!?!

                                                  12.  rész

                                                    Ismeretlen ismerős!!

1951 március 09. a vérfarkasoknál

Vanda a meglepődöttségtől mozdulni se tudott. Vajon ez kicsoda? Honnan tudja a nevem? És még is honnan tudta meg , hogy itt vagyok? Ezek a gondolatok jártak a fejében. Mindenki zavarodottan nézte az ölelkezést, de Denis csak úgy fortyogott belülről és olyan gondolatai voltak, mint például: Ki ez az idióta? És mit ölelgeti Vandát?

Amikor befejeződött az ölelkezés a fiú megkérdezte Vandát:

-Ugye meg ismersz?-de Vanda csak értetlenül nézett a fiúra.

-Noel?-kérdezte Steven.-Ugye te vagy az?

-Steven?.. Te, hogy meg vénültél!-mondta meglepődötten.-Mikor legutoljára találkoztunk te még alig voltál pár éves.

-Tényleg te vagy az?-kérdezte Vanda, és elkezdte nyúzni Noel arcát.-Tényleg te vagy az.-mondta döbbenten.-Hogy megváltoztál.

-De mit keresel itt? És, hogy jutottál ide?-kérdezte Steven. 

-Én eleve itt éltem.

-Még is mit kerestél akkor nálunk?

-Elküldtek.... Azért. hogy nézzem meg, milyen ember lesz Vandából. Ugyan is ebből akarták levonni, hogy mi lesz a jóslatból.

-Nagyon hiányoztál!-mondta Vanda könnyes szemmel.

-Te is.-mondta, és megfogta Noel Vanda kezét.

Mintha egy régi szerelem szabadult volna fel. Csak Denist lehetett sajnálni, mert ezek után teljesen magába fordult, és elkülönült a többiektől. Néhány perc múlva már egy könnycsepp csordult ki a szeméből. Nagyon fájt neki látni ezt.

Ez az igazi szerelem!

Lili viszont észre vette a dolgot, és oda ment Denishez.

-Denis! Mi a baj?-kérdezte.

-Hogy értve? Nekem nincs semmi bajom.-mentegetőzött, és fordult el szomorúan Denis. Alig bírta vissza fogni magát.

-Látom rajtad! Tudom, hogy van valami bajod. És azt is tudom, hogy mi.-mondta a kis lány és elmosolyodott. Ekkor Denis teljesen lefagyott. Vajon honnan tudja? 

-De, de, de még is honnan tudod, hogy bajom van?-kérdezte dadogva.

-Hát honnan. Amióta ide jött Noel, és Vanda csak vele foglalkozik, te teljesen le vagy törve. Ki nem jönne rá, hogy mi a bajod.-mondta és oda bújt a fiúhoz.

-Tudom, hogy szerelmes vagy Vandába!

-Igazad van Lili, én tényleg szerelmes vagyok Vandába!-vallta be a fiú, és ő is átkarolta a kis lányt, csak azt nem tudta,hogy végig ki hallgatta valaki. Ezután valaki kelőjött a fa mögül.

-EZ MOST KOMOLY!?

                                               11. rész

                                        Kutatások a vérfarkasoknál!!!

1951 március 09. a vérfarkasoknál

Mikor elindultak lefeküdni, nem is sejtették, hogy mi lesz velük másnap. Az ébredés helyszíne nem ott volt ahol elaludtak. Körül állták  őket a vérfarkasok.

-Hol vagyunk?-kérdezte Vanda és elől lépett egy óriási vérfarkas, aki a legmagasabb volt az összes közül.

-Vanda Brus, ha jól tudom!-mondta a mély hangú ragadozó.

-Igen.
-Most éppen a vérfarkasok lakóhelyén vagy.-mondta a vérfarkas megnyugtatóan, de Vanda csak a fejét rázta.
-De még is hol?
-Ez a Rejtély Erdeje.-válaszolta.
-És még is, hogy kerültünk ide?
-Zakeus mondta meg , hogy hol vagytok.
-Értem! De ha már itt vagyunk akkor elmondanád mi áll a ti Szent Tekercsetekben.
-Gyere utánam és megmutatom.-mondta és elvezette Vandát a tekercs tárolóhoz. Mikor bementek kikapta a  tekercshalomból a legdíszesebbet.
-Szóval ez az.-mondta és szét nyitotta.-Ez áll benne: Le kell győznöd a fő gonoszt, hogy megkaphasd azt ami mindenkinek jó. Ehhez keresd a halálkapuját és szerezd meg a halál szérumát.
-Értem!-mondta Vanda és kiindult a testvéreihez.
-Ezt Amarok, a farkasok istene jósolta.-mondta út közben. De amikor megérkeztek egy brutális szörny tarolta a több évszázada fenn álló fákat.
-Ez meg micsoda?-kérdezte Steven Vandáékhoz odarohanva.
-Ez a Sárkánygyík!

-Ez Zádor legerősebb szolgálója... Nagyon erős.-mondta.-Meg kell ölni!!..Öld meg Vanda!... Meg kell ölnöd!!
-Mikor?
-Most!... Most azonnal meg kell ölnöd!
-De még is miért most, és, hogy fogjak hozzá?!-mondta Vanda kétségbeesetten.
-Indulj meg!-mondta, és elkezdte lökdösni a Sárkánygyík felé. (Ezt nem úgy kell venni, mintha félősek lennének, csak nagy a hitük.)
-Maga meg mit csinál?-mondta Denis és vissza rántotta Vandát.
-Meg kell tennie!
-De hát még harcolni se tud!
-Mi az, hogy nem tud? Vanda. Te tényleg nem tudsz?
-Denisnek igaza van. Tényleg nem tudok harcolni.
-Hogy mi? Szólhattál volna.
-Bocsánat!-mondta, és egy rejtélyes páncélos lovag jelent meg, aki egyből a Sárkángyík felé vette az irányt. A páncélja díszes volt, és a pajzsán egy kecses sárkány állt. Mint valami szuperhős. 

-Most meghalsz!!-ordította, és elkezdett rohanni a szörnyhöz.
-Te halsz meg!-mondta, és támadó állásba állt.
A Sárkánygyík megtorlás ként tüzet okádott rá, persze a lovag a pajzsát maga elé tartotta. Semmi hatása nem volt a tűznek. Ez után a lovag fejéhez ugrott és levágta a Sárkánygyík egyik fülét. Izgalmas volt a küzdelem.
-Mit műveltél?!-ordított a sárkány, és újra tüzet okádott a lovag felé.

Ekkor egy érdekes, éles hang hallatszódott, és a Sárkánygyík elrepült.
-Még nincs vége!-ordította vissza. Vandának teljesen leesett az álla. Fel se tudta fogni a történteket. Mintha lefagyott volna. A lovag elkezdett Vandáék felé menni, és amikor oda ért elkezdte levenni a sisakját. Mindenki kíváncsi a titokzatos megmentőre. És a lovag egy fiatal srác volt, aki nagyon jól nézett ki. Vanda azonnal felfigyelt rá. Denis meg csak mérgelődött.
-Szia Vanda!-mondta és átkarolta a lányt.

                                                10. rész

                                                                          2. fejezet

                                             Kutatások a villangóknál!

1951 március 08 a villangóknál

                                                                (30 perccel később)

-Szerintem most már kitalálhatnánk, hogy hogyan mentsük meg Vandát, Denist és a villangókat!-mondta Paloma.

-Na ne mond!! Eddig is azt vártuk, hogy mondj valamit!-förmedt rá mérgesen Steven.

-Jól van! Azért nem kéne leharapnod a fejem!

-Ne veszekedjetek!-suttogta Lili.

-Ja!?...-fojtatta Steven.-Szóval így állunk!... Csak nem azt akarod mondani, hogy neked nem kell segítened nekünk?!

-Nem kéne kiforgatni másnak a szavait!

-HAGYJÁTOK MÁR ABBA!!!-ordított közéjük Lili.-Tudjátok! Meg kéne menteni Vandáékat!... Ha elfelejtettétek volna.

-Jó! Bocsánat.-mondta Steven.-Na! Kinek mi az ötlete?

-Szerintem bemászhatnánk az ablakon, és leengedhetnénk egy kötelet amin lemászunk és utána fel is tudnánk  mászni. Ezzel  meg is volnánk!-mondta Lili büszkén.

-De Lili! Ha vannak szárnyaink akkor minek mászni?-kérdezte Paloma.

-Ja!... Elfelejtettem, hogy villangók lettünk.-mondta kuncogva Lili.

-Na! Szóval. Más ötlet?-kérdezte Steven.

-Szerintem berepülhetne valaki. Megnézhetné miből készült a ketrec, és ha valami vágható akkor kireszelhetnénk őket onnan.-mondta Paloma.

-Vasból van!-sikította Lili.

-Akkor most az én tervem jön!... Szerintem te Paloma bemehetnél az ablakon keresztül és amikor már alszanak a trollok és elszedhetnéd a felakasztott kulcsot ami az ablakon keresztül látszik.-és rá mutatott  a felakasztott kulcsra.-Aközben Lili és én megkötözhetnénk valahogy a trollokat, és utána kinyithatnánk a ketrecet. Azután mindenki mehetne amerre lát.   

-Na ez jó lesz!-mondta Paloma.-Hozok indákat!

-Jó! De siess!...-mondta Steven, és mikor már minden előkészült Paloma bereppent az ablakon és jött vele együtt a két testvér is. Miközben Paloma halkan próbálta leszedni a kulcsot.

 Steven az elszenderedett trollokat kötözte meg Lilivel. Ez eltartott egy ideig. Mikor befejezték elindultak a vas ketrec felé, de amikor Paloma nem figyelt oda, fellökött egy edényt és az akkora zajt csapott, hogy a trollok felébredtek rá.
-Ti mit kerestek itt?... Hogyan szabadultatok ki?!-mondta az egyik kétségbe esetten.
-Nem is voltunk bezárva!-vágta rá Steven és kinevette őket. -Erre már nem tudtok mit visszaválaszolni, igaz?
-Eresszetek el de azonnal!-kiáltott fel dühösen a csúnyábbik.
-Nem!... De míg ti küszködtök a kijutásért, mi kiszabadítjuk a többi villangót!-mondta Paloma és odarepült a kulcscsomóval a vas ketrechez.
-Azt próbáld meg!-fenyegetőzött a másik.
-Mert akkor mi lesz?-kérdezte Paloma miközben a kulcsokat sorjába próbálta bele a zárba.

-Ezt még úgy is megbánjátok!-ordították. És amikor Paloma az utolsó kulcsot próbálta bele a zárba kinyílt az ajtaja a vas ketrecnek és csak úgy ömlöttek belőle a villanók.
-Hol voltatok idáig?-kérdezte Vanda.
-Áhh! Sehol. Csak itt a faház előtt....Azt terveztük, hogy hogyan mentsünk meg titeket!-mondta Paloma, és amikor meg fordult megpillantotta a császárt.
-Figyelj csak! Vanda!.. Látod azt az öreg embert?-kérdezte.
-Igen!
-Ő a fajtánk császára... Most megkérdezheted tőle, mi van a Szent Tekercsünkben!
-Már ezt elmondta nekem.-mondta Vanda.-És az lenne a dolgom, hogy megszerezzem az Excaliburt! Meg még azt mondta, hogy a világ legsötétebb erdejében találom meg. Ugyan is, elhívott engem beszélni erről.
-Értem. Szóval mindent tudsz!... Akkor haza is kísérlek titeket.-mondta és újra megnyitotta az átjárót.
-Sziasztok!!!

                                             10. rész

                                                                      1. fejezet

                                            Kutatások a villangóknál!

1951 március 08. a villangóknál

Másnap a gyerekek Paloma sipítozására keltek fel. 

-Keljetek már fel!

-Mit keresel itt?-kérdezte Lili a szemét megdörzsölve.

-Ma jöttök el hozzánk!...Már várnak titeket!-mondta örömtelien. Felkeltek lassan és elmentek a patakhoz megmosdani. Ez körülbelül fél óra volt. 

-Éhes vagyok!-mondta Steven és mindenki bólogatott Palomára nézve. Aki csak egy csettintéssel egy különös reggelit teremtett eléjük. Ez egy tenyérben elfért.

-Ez meg mi a rossz seb!-kiáltott fel Denis.

-Ez az egyik különleges ételünk!

-Fúj!!-mondta elundorodva Lili.

-Nem kell válogatni!... Egyetek! Majd meglátjátok milyen finom.-mondta nyugtatóan, de igazából szörnyű íze volt. Alig bírták lenyelni és inkább el se mondták milyen rossz, nehogy megsértsék.

-Befejeztétek?-kérdezte lendületesen.

-IGEN!!-mondták egyszerre, lehangolva, és mindenkinek ez a gondolata volt: Még egy normális reggelit sem ehettünk!

-Na akkor mehetünk!-és a kezükbe adott egy-egy karperecet.

(Vanda                                       Lili                                             Steven és Denis)

Mikor felvették elkezdtek összemenni és szárnyak kezdtek kinőni a hátukból.

-Hu, huu! De izgi!-kiáltott fel Paloma.-Ilyet nem minden nap látni.

A ruhájuk természetes anyagokká vált, a hajszínük megváltozott.
-Úr Isten!... Hogy nézek ki?!-lepődött meg Denis.-Azért több ruha is lehetne rajtam!..
-Na szóval, ha abba hagytátok a nyavalygást, mehetünk végre?!-kérdezte és elhallgatott mindenki.
-Szóval akkor mehetünk.-mondta önelégülten Paloma és megint megnyitott egy kaput.-Csak a gyorsabb út kedvéért.-mondta. Mikor át értek rengeteg villangó repkedésére lettek figyelmesek. De sajnos ez nem az örömtől vagy csak a munkájuktól volt, hanem két szőrnyű rémség fogdosta be őket,... alig tudtak páran elmenekülni.
-Ezek mik?!-kérdezte Steven összezavarodva.
-Hát ezek Zádor szolgái. Más néven a trollok.-mondta Paloma.

De ebben a pillanatban elkezdtek feléjük futni a trollok és egy hatalmas hálót vetettek Vandára és Denisre.
-Jaj ne! Elvitték Vandát és Denist!-kiáltott fel Steven.-Segítenünk kell nekik!
-Várjatok!-szólt rájuk Paloma és lefogta őket.-Először bújjunk el! Aztán amikor indulnak menjünk utánuk!
-De miért?-kérdezte Lili.
-Mert minket is elfoghatnak!-mondta Paloma és egy fa odújába ráncigálta be őket. Mikor elindult a két rém kezükben az elrabolt villangókkal, Steven, Lili és Paloma lassan elkezdtek utánuk menni, és az út egy rozoga faházhoz vezetett egy ijesztő erdőben.

 Eközben Vandát és Denist a többi villangóval együtt egy vas ketrecben vitték és amikor beértek egy egyszerű dobással az asztalra hajították őket.
-Finomabban!-ordított ki Denis.
-Mert mi lesz kis törpicsek?-kérdezte mély hangon az egyik és elnevette magát.
-Ha látná itt többen is vagyunk!-szólt közbe Vanda.
-És az minket mit érdekel?-nevette ki őket, és arrább állt.
-Valahogy ki kell jutnunk!-suttogta Vanda.
-Várjunk csak! Te ki vagy?-kérdezte egy remegő hang, és előjött egy öreg bácsika aki még a botra támaszkodva is alig bírt járni.
-Én Vanda Brus vagyok!
-Az a Vanda Brus?...-ámult az öreg.-Ha tudnád mióta várunk rád!... Kedves kiválasztott.
-Ön kicsoda?-kérdezte Denis.
-Az a kérdés te ki vagy?-vágott vissza.-Látom te se hozzánk tartozol!
-Honnan tudja?-kérdezte Denis, és ekkor az öreg ember egy hatalmasat nevetett.
-Te bolond! Ő a császárunk!-suttogta mérgesen tömeg.
-Bocsánat!... Én ezt nem tudtam.-mentegetőzött Denis.
-Na most már ideje lenne bemutatkoznod.-mondta még mindig nevetve.
-Én Denis vagyok.
-És  te mit keresel itt fiatal ember?-kérdezte.
-Vandával jöttem, és elkaptak ezek az undórmányok!
-Értem! És igazad van Vanda! Valahogy ki kell jutnunk!... De mielőtt elkezdenénk megtervezni a kiutat, lenne egy kis megbeszélnivalónk!...
-Velem?...
                                                   

                                                 9. rész

                                                                         2. fejezet

                                                  Kutatás a sellőknél!

1951 március 06.-07. a sellők országában
-Vigyétek! Nincs maradásuk!-parancsolt rá katonáira akik abban a percben berontottak az ajtón és kiráncigálták a gyerekeket.
-Várjon!-ordított fel Vanda a rémültségtől.-Ne vigye el őket!-a király leállította katonáit.
-Miért?-kérdezte.
-Ő nélkülük nem megy!
-Mi nem megy?!
-Semmi! Semmi sem megy!-mondta remegő hanggal.-Kérem!-könyörögte.
-Nem bánom. De ne zavarjátok a kiválasztottat.-mormogta.
-Nem fogjuk!-mondták egyszerre.
-Engedjétek el őket, és menjetek vissza a dolgotokra!-parancsolta.
-Gyertek! Meg mutatom a Szent Tekercset.-mondta és elindult a kijárat felé.
-Honnan tudta, hogy ezért jöttünk?-kérdezte Steven.
-A király kiolvasta a Tekercsből.-mondta Ermelinda. Miközben kiértek az egész palotából elkezdte magyarázni a törzsük történetét.
-Ez a jóslat már több ezer éves, és az első naptól egy külön zárkában őrizzük. Ezt a jóslatot Hatmehit a halak istennője jósolta.

-Oh, meg is érkeztünk!-mondta és egy csodaszép épület előtt álltak.Szín tiszta arany az egész, kissé már mohás volt de ez tette csodaszéppé. A király egy furcsa kulcsot vett elő és azzal nyitotta ki az ajtót. Hatalmas nyikorgás hallatszott még a tenger alatt is.
-Gyertek gyorsan!-szólt ránk. Amikor megérkeztünk a tekercs őrző helyére teljesen elámultunk a látványtól.Minden olyan más volt. Egyszerű.
-Szóval itt a Szent Tekercs!-mondta a király és rámutatott egy elég régi papírra. Csoda hogy nem oszlott már szét.
-Fel olvassam? Vagy ti is eltudjátok olvasni a szent írást?- kérdezte.
-Nem hiszem, hogy eltudnánk olvasni.-jelentette ki Denis.
-A feladata a kiválasztottnak meg jósolt. Minden fajnak más- és más feladatát kell elvégezned. Csak úgy mentheted meg a sellőket, ha megszerzed az élet szérumát. Hogy hol találod? Keresd az életet és küzdj meg az őrzővel.-mondta.-Szóval ennyi!

-Köszönjük!-mondta Vanda.-De most már vissza kell mennünk.
-Megértelek titeket.-mondta a király.-Majd Ermelinda és Zakária vissza kísér titeket. De előbb had kísérjelek titeket vissza a lakhelyemre.
-Nem probléma!-kiáltott fel Steven. Mikor vissza érkeztek a király elkezdett keresgélni a cuccai közt és elővett egy kis ládikát.
-Ebben a ládában különleges dolog van.-jelentette ki, és felnyitotta a tetejét.

Ebben a ládában egy arany láncos medál volt.
-Ezt neked szántam Vanda..., hogy hozzon neked szerencsét.

Ezután elköszöntek egymástól és elindultak vissza felé. Mikor kiértek a parthoz Ermelnda és Zakária levette a nyakláncokat a gyerekekről.
-Köszönjük, hogy segítetek rajtunk!-mondták egyszerre és vissza fordultak.
-Na és akkor most kikhez mennyünk?-kérdezte Denis.
-Szerintem a villangókhoz!

                                                 9. rész

                                                                         1. fejezet

                                                  Kutatás a sellőknél!

1951 március 06.-07. Misztikus lények országában

-Én ezt nem tudom megtenni!-mondta Vanda a meglepődöttségtől visszafojtott hangon.

-De hogy is nem!-kiáltott fel Zakária.-Hisz meg vannak írva a Szent Tekercsekben.

-Fajunknak egy értékes tekercsét  elhozhatom!-mondta Zakeus.

-De hát az mindenkinek van! Nem igaz?-kérdezte Paloma.

-Igen!-ordított be Ermelinda.

-De ezt nem tehetjük!-mondta Zakeus.

-MIT?-kérdezte a többi különös lény a vérfarkast. De eközben a gyerekek még követni se nagyon tudták a különös beszélgetést.

-Nem lophatjuk el az országunk tekercseit.-mondta bölcsen a farkas.

-De miért nem?-kérdezte Zakária.

-Igaza van Zakeusnak!-szólt közbe Paloma.-Hisz soha többi nem térhetünk akkor haza.

-Hát akkor vigyük magunkkal Vandát! Neki biztos megmutatják.-mondta Ermelinda.

-Csak az a kérdés, hogy hogyan visztek a víz alá?-kérdezte Vanda.

-Ja! És velünk mi lesz?- kérdezte Denis beordítva.

-Nyugalom mindenki jöhet! És a levegő miatt sem kell aggódni.-jelentette ki Zakária. Lassan elindulni készültek, és a gyerekek még mindig azon gondolkoztak hogy fognak lélegezni a víz alatt.
-Remélem mindannyian tudtok úszni a víz alatt!-mondta Ermelinda és a kezében különös üveges vagy  ékköves nyakláncokat tartott.

(a kék Vandáé, a lila Lilié, a piros Stevené és a fekete Denisé)
-Ezeket vegyétek fel!-mondta Zakária-És vigyázzatok rá, mert e nélkül belefulladtok a tengerbe.-mikor elkezdték volna felvenni a láncot Ermelinda felkiáltott.
-Várjatok! Ne a szárazföldön! Gyertek be először a vízbe.-mikor beértek a két sellő felkötötte nekik a láncot és hirtelen nagy fény tört fel a lábaiknál.
-Mi történik velünk?!-kiáltott fel Vanda.
-Átváltozik a lábatok uszonnyá!-jelentették ki nevetve mind ketten.

Leesett az álluk a bámulattól... mikor elindultak búcsút vettek a többiektől. Az érkezés helyszíne egy csoda szép sziget volt. Tele volt virágokkal és szép növényzettel, de nem itt éltek... csak ide jöttek ki.

-Gyertek! Most már mennyünk az otthonomba.-mondta Ermelinda.
-Az egy város?-kérdezte Lili.
-Igen!-vágta rá a két sellő, karon fogták a többieket és elvezették a városukhoz.A város csodaszép volt... korallok, rákok, delfinek és különös halak voltak a mesebeli város körül. Mikor a két sellő bevezette a királyuk palotájába meg voltak lepődve, hogy a víz alatt mennyire modern minden.... az az épület olyan nagy volt, hogy a teteje kitűnt a vízből.

-Megérkeztünk!-mondta megkönnyebbülve Zakária, és bekopogott azon az ajtón, amely mögött királyuk dolgozott. Egy különösen helyes sellő fiú nyitott ajtót, de nem volt katona az már egyszer biztos.
-Miben segíthetek?-kérdezte.
-A királyhoz jöttünk.-válaszolta Ermelinda.
-Most túl elfoglalt.
-De ez egy sürgős ügy!-mondta Zakária, és berontott az ajtón magával ráncigálva Vandát. A király épp az ügyeit végezte és teljesen meglepődött a belépőtől.
-Felség! Beszélnünk kell!-kiáltott fel Zakária.
-Hát ön meg mit keres itt?! És mi ez a hangnem?-kérdezte teljesen feldühödve.
-Úr Isten! Bocsánatát kérem felség!-mondta rémülten. Ekkor berontott a fiatal fiú is aki az ajtót nyitotta.
-Bocsánat apám! Nem bírtam megállítani őket.
-Maradj csöndben fiam!-parancsolt rá a király.-Szóval, miért zavartatok meg?!
-Felség, megtaláltuk a kiválasztottat!-mondta Ermelinda.
-A kiválasztottat?!-pattant fel örömében a király.-És hol van?
-Itt áll maga előtt.-mutatott rá Vandára Zakária.
-Ez ő?!-kérdezte.-De hát a kiválasztott egy emberi lény!
-Igen! Ő ember is. Csak odaadtuk nekik a varázs nyakláncot.-jelentette ki Ermelinda.-Mutatkozz be!-suttogta Vanda fülébe.
-Jó napot felség! Én Vanda Brus vagyok. Örvendek a szerencséhez.-mondta illendően, ahogy a régi időkben szokás volt.
-Remélem tudod a dolgod?-kérdezte kíváncsian a király.-Meg kell ölnöd Zádort.
-Igen! Tudom!-mondta csöndesen.
-És ezek kik?-kérdezte fenn hangon a király Vanda testvéreire és Denisre mutatva.
-Ők a kiválasztottal jöttek.-mondta Zakária.
-Küld haza őket! Nem maradhatnak!

                                                8. rész

                                                                        2. fejezet

                                                     Más világban!

1951 március 06. a kastélyban, Misztikus lények országában
A vérfarkas egyre csak közeledett hozzájuk, míg végül sarokba nem szorította őket. Elkezdett vanda felé haladni, és egy hatalmas vicsorgást lehetett hallani. Vanda a félelemtől elfordította a fejét.

-Vanda!-mondta a lény mély hangon.-A kiválasztott!-és meghajlott a lány előtt.-Végre megérkeztél.-Vanda teljesen elképedt a mondatoktól... Miféle kiválasztottról beszél?...
-...Honnan tudja a nevem?-kérdezte remegő hangon.
-Ki nem ismerné a kiválasztott nevét.-mondta a vérfarkas.
-De hát én nem is vagyok kiválasztott.-monda teljesen biztosan.
-Vanda Brushoz van szerencsém, nem igaz?-kérdezte.
-Hát igen, de...
-Meg kell mentened a világunkat!-mondta könyörögve, és szinte már parancsolva.
-De hát még a világodat nem is ismerem,... sőt még téged se ismerlek.-jelentette ki.
-A nevemre vagy kíváncsi?-kérdezte, Vanda csak bólintott.-Engem Zakeusnak hívnak, szolgálatára.
-Hm, Zakeus?..Érdekes név....és miért jöttél?-kérdezte tudakozóan.
-Hát, hogy segítselek téged utadon.-mondta a vérfarkas, de ekkor Vanda szeme Palomára vetődött. Vajon miért jöttek mindketten segíteni?
-És még is hogyan mentsük meg a világodat?-kérdezte Denis.
-Ezt csak a kiválasztott tudja.-mondta Zakeus, és ránézett Vandára.-Ugye?!
-Igen!-szólt közbe Paloma.-Ezt csak a kiválasztott tudhatja. Ez pedig Vanda.-mindenki meglepődött, még Vanda is.
-De én nem tudom!
-Még most nem,... de idővel megfogod tudni, hogy hogyan mentsd meg a világunk.
-De hát akkor mi mit keresünk itt?-kérdezte Steven kétségbe esetten.
-Hát a kiválasztottnak segítők is kellenek!-jelentette ki Zakeus, jó indulattal.
-Ebből mi jó származik neki belőle?-kérdezte bele szólva Denis.
-Három igaz vágya teljesülhet.-mondta egy kedves hang, és hirtelen valahonnan kiöntött egy csomó víz.
 
Ekkor két gyönyörű sellő bukkant ki a víz alól.

-Segítened kell!-kezdték ezzel.
-Várjatok! Ti kik vagytok?-kérdezte Vanda.
-Én Zakária vagyok!
-Én pedig Ermelinda vagyok!-vágták rá.
-Kérlek segíts Vanda!-mondta Zakária.
-Honnan tudod a nevem?-érdeklődött Vanda.
-Az egész világunk rád várt!-mondta Ermelinda.
-És mi is lenne a dolgom?...Mondjátok már meg!-mondta kétségbe esetten.
-Meg kell ölnöd Zádort a világunk fő gonoszát!-mondták könyörgő hangnemben.
-Hogy mit kell csinálnom?!?!