19. rész

                                                       A jegyzet füzet

1951 március 12.

Vanda kikapta Denis kezéből a jegyzetfüzetet, és elkezdte olvasni.
-Ez meg miféle hülyeség?-kérdezte rémülten.-Hol találtad?
-Őhh! Hát nem is tudom! Inkább megmutatom.-fogta meg a lány karját és maga után húzta. Amikor megérkeztek a helyszínre, Denis leguggolt és elkezdett matatni egy nagyobb szikladarab mögött.
-Mit csinálsz?-kérdezte Vanda.
-Mindjárt meglátod!-mondta és kiemelt egy ládát, és odaadta Vandának.
-Ebben a dobozban találtad?-kérdezte, és belenézett a dobozba. Ekkor megpillantott a doboz alján egy iránytűt.Gondolta majd hasznát veszi, úgyhogy zsebre vágta.
-Igen!
-Szóval az a doktor itt már járt és mindent leellenőrizett a tervekkel és az összegyűjtendő dolgokkal együtt.
-Igen! És így jött ki az a meghatározás, hogy csak 1% van ahhoz, hogy legyőzd a gonoszt.
-De én nem halhatok meg! Még annyi tervem van!-mondta sírós hangon, és elkezdte lapozni a füzetet.

-Nyugi Vanda! Az az 1% is valami. Biztos vagyok benne, hogy le fogod győzni.
-De nézd meg! Minden pontosan ki van számítva!... Denis! Kérhetek tőled valamit?
-Hát persze mond csak!
-Ezt ne említsük meg a többieknek.
-Megígérem!-mondta Denis és átölelte Vandát. Mielőtt bementek volna a barlangba ahol a többiek voltak, Vanda nagy levegőt vett, és próbált lenyugodni.
-Hol voltatok?-kérdezte Noel komoly tekintettel, miközben eléjük lépett.
-Semmi közöd hozzá! És szerintem semmi keresni valód sincs köztünk! Szóval menj haza!-mondta Denis. Noel arca teljesen elvörösödött, látszott rajta, hogy dühös.
-Nyugi Noel! Csak sétálni voltunk!-mondta Vanda, és megfogta Denis vállát.
-De még is hol?
-Jaj Noel! Hogy neked mindenről tudnod kell!
-Ma elindulunk, vagy majd holnap?-kérdezte közbe szólva Steven.
-Ma! Nem halogathatjuk az időt!
-Akkor össze pakolok! Mindjárt megérkezünk az Élet hegyre. Legalább oda had kísérjelek el.-mondta Noel.
-Várj Noel! Már nem kell oda menni!-mondta Denis.
-Mi az hogy nem?
-Már megszereztük az élet szérumát!-mondta Vanda, és elővette az üvegcsét.
-Szóval csak sétáltatok?-kérdezte Noel, miközben majdnem szétvetette az irigység.
-Mi ez? Kihallgatás? Lehet, hogy jobb lenne, ha tényleg elmennél!...-mondta Vanda suttogva.-Addig mi meg találjuk ki, hogy hol lehet a világ legsötétebb erdeje. Ugyanis a következő beszerzendő dolog az Excalibur!
-Úgy tűnik én tudom hol van!-nevetett fel Noel.-Szóval szükségetek van rám!

                                              18. rész

                                                    Az Élet Széruma!!

1951 március 12.

Vanda össze szedte magát, és próbált erősnek tűnni. Nem értette, hogy mit keres itt a kísértet.

-Mit keresel itt!?

-Van egy elintézetlen ügyünk!-nevetett fel a kísértet.

-Nincs hozzám semmi közöd!-ordította Vanda miközben szemei szinte szikrát szórtak.-Hisz te nem is létezel!-mondta és átakart menni a kísérteten, de hirtelen neki ütközött. Vanda halálra rémült. Azt hitte, ott helyben összeesik. Most jött rá, hogy ez nem egy szellem, hanem egy szörny.
-Nem tudsz lerázni!
-De mégis mit akarsz!? Milyen elintézetlen ügyünk van?
-Azt majd megtudod! De az biztos, hogy nem most láttál utoljára!-mondta, aztán eltűnt. De a helyén egy érdekes tárgyat látott. Fényesen csillogott, és Vanda úgy érezte muszáj megnéznie. Amikor közelebb lépett meglepetten vette észre, hogy az amit a kísértet maga után hagyott egy fekete bársony dobozkát, amikor kinyitotta meglátta benne álmai gyűrűét, és ekkor már azt sem vette figyelembe, hogy kitől és hogyan került oda. Csak kikapta a dobozból és azonnal az ujjára húzta. A gyűrű tele volt kicsi gyémánt kövekkel, és az alakzata olyan volt mintha megy vagy éppenséggel cseresznyét alkottak volna.

(Vanda álmaiban gyakran megjelent ez a gyűrű még fiatalabb korában)

-Biztos meg akarod tartani?-kérdezte.

-Honnan tudtad?-kérdezte meglepődve.

-Valahogy megismertelek. De szerintem nem olyan jó ötlet megtartani. Lehet, hogy valami...

-Nem lesz semmi baj.-vágott a szavába.-Biztos vagyok benne.

-Oké! Te tudod!.... De a szérumot meg kell keresni.-mondta Denis, Vanda bólintott de közben le nem vette a szemét a gyűrűről. Teljesen megbabonázta. Vanda lassan felemelte a fejét és szétnézett, a szeme rátapadt egy arany ládára.

Elkezdett felé menni, a kezében a kulcsot szorongatta amelyet a griff nyakából tépet le. Megfogta a ládát és megforgatta a zárban a kulcsot. Ezután magától felnyílt a teteje és Vanda arcára hatalmas fény csapódott fel. 

-Megtaláltuk!-mondta és elmosolyodva vette ki a dobozból az Élet Szérumát. Denis odalépkedett mellé és érdeklődéssel figyelte meg a kis üvegcsét.

-Vanda! Szerintem mennünk kell!-mondta.

-Igazad van!-mondta és gyorsan zsebre vágta a szérumot,  és készen állva lépett Denis elé. Gyorsan elkezdtek a kijárat elé sietni amikor a griff újból útjukat állta, de most nem azért, hogy megküzdjön. Lassan előre rakta egyik elülső lábát és meghajolt. Vanda teljesen elérzékenyült. Valahogy úgy érezte, magával  kell vinnie ezt az állatot.
-Nem értem!.. Az előbb még megakart ölni, most meg már mintha szolgálat képesen várná a parancsaidat! Ezt egyszerűen nem értem!-tört ki magából Denis.
-Denis! Nyugodj meg légyszíves! Nem lesz semmi baj, ha erre akarsz kilyukadni.
-Biztos? Mert, ha mégis...
-Nem lesz nyugi!-vágott a szavába Vanda, és abban a pillanatban elpattant a griff hátára, és erélyesen rászólt. A madár nekiindult és elrepült a lánnyal. Denis addig nézett utánuk amíg el nem tűntek a szeme elől.
-Jaj, Vanda! Miért nem veszed észre, hogy teljesen beléd szerettem?-sóhajtott fel. Megvárja még Vanda visszatér és majd akkor a barlanghoz mennek, gondolta. De arra viszont több órát kellet várnia még visszaérkezett, addig szétnézett, és rábukkant egy kis noteszre, ami már elég régi volt, és teli volt jegyzetekkel. Végig olvasta és teljesen elmélyült az olvasásban. Vanda lassan mögé lopakodott és egy hirtelen mozdulattal meglökte a fiút, aki majdnem felborult.
-Mit csinálsz?-kérdezte Vanda vidáman. Denis egy rémült pillanatot vetett rá, és remegő hangon megszólalt.
-Vanda ezt látnod kell!!  

                                                 17. rész

                                                                      Az "Élet" hegycsúcsán!

1951 március 12.

Denis arcán hatalmas mosoly lett úrrá. De még is próbálta elrejteni a boldogságát.

-Ez tényleg igaz?-kérdezte komoly arccal.
-Igen!-mondta Vanda, és elkezdte birizgálni a haja végét. Teljesen elpirult Denis jókedvén.
-Gyere!-mondta.-Menjünk sétálni!-ekkor belekarolt a lányba, és elkezdte levezetni a hegyről.
-Hova viszel Denis?-kérdezte.
-Csak sétálni!-mondta a fiú. De mielőtt leértek volna a hegyről Vanda szemébe éppen csak egy pillanatra valami belevilágított.
-Várj!-fogta meg a karját Denisnek.-Láttad azt a kis fénycsóvát?
-Nem!-mondta Denis.-Én nem láttam semmit!
-Légyszíves nézzük meg mi volt az!-könyörgött neki. A hegy a hol Vanda a fényt látta, különleges volt. Teljesen kitűnt a többi közül,.. 1.-nem volt rajta egy csepp hó sem, 2.-sokkal jobb idő volt a hegyen, 3.-ez volt a legmagasabb hegy. Amikor megérkeztek érdekes módon amit megvilágított a nap az egy gyémánt kilincs volt,amely egy gyönyörű, mégis elég kicsi ajtóhoz tartozott.

-Ez érdekes!-mondta Denis és elkezdte fogdosni a gyémánt kilincset, amikor hirtelen kinyitódott. Ekkor Denis Vandára nézett, és hirtelen összenéztek. Mindketten ugyan arra gondoltak.
-Megnézzük?-kérdezte Vanda.
-Meg hát!-válaszolta a fiú és elmosolyodott. Amikor beléptek Vanda hirtelen lefagyott, nem mozdult és megszűnt körülötte a mesebeli világ. Egyszerre csak a régi életébe csöppent és látta édesapját a kórházban feküdni, még mindig kómában volt. Azután édesanyja és nagyanyja sírját látta maga előtt, de hirtelen átváltott egy iskolára. Látott egy rumlis osztályt és egy fiatal tanárt.Elkezdett eléjük menni, és meg látta a legjobb barátnőjét, éppen magához hívta. De mielőtt odaérhetett volna minden elsötétedett. Vége a szép álomnak, újra visszatért a szőrnyű, kegyetlen, rémisztően mesebeli világba. Amikor már rendesen magához tért Denis hangját hallotta.
-Vanda!.. Vanda! Valami baj van?-kérdezte idegesen.
-Mi.. mi történt?-kérdezte habogva.
-Teljesen lefagytál.-mondta neki.                                                                                                                   -Képzeld! Hirtelen mint ha otthon teremtem volna! Láttam apukámat, és a barátaimat.-mondta, és arcát a tenyerébe fektette.                                                                                                                                        -Vanda! Nyugodj meg nincs semmi baj!-vigasztalta a fiú, mikor csörömpölésre lett figyelmes. Vanda teljesen megrémült. Lehet, hogy megint a kísértet?                                                                                                          -Vanda! Menjünk innen!-mondta Denis és megfogta a karját.                                                                                                -Jó!-mondta és kifordult az ajtón.-Te Denis! Mit szólnál, ha körül néznénk ezen a hegyen?                                                -Biztos vagy benne Vanda?                                                                                                                                      -Igen! Légyszíves!-könyörgött neki.                                                                                                                      -Nem bánom, de siessünk! Kiráz a hideg ettől a helytől.                                                                                                    -Oké!-sikoltott fel örömében Vanda, és majdnem Denis nyakába ugrott.Lassan elindultak, hogy megnézzék mi is van a hegy túl oldalán. Vanda ment elől, Denis meg mögötte. Amikor Vanda felnézett a hegy tetejére, elállt a szava.                          
-D, D, Denis!-dadogta-Azt hiszem megtaláltuk az Élet hegyét.                                                                             -Úr Isten!-mondta elképedve.-Nem gondoltam, hogy ekkora!                                                                             -Denis! Meg kell néznünk! Meg kell keresnünk a szérumot!                                                                                         -Egyetértek! De hogy jussunk fel?                                                                                                                                 -Nem tudom! De szerintem az ajtó mögött lehet egy lépcső ami fel vezet minket.-mondta.-Mert itt van egy ajtó!-mutatott rá.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               Erre Denis elmosolyodott Vandán, persze nem tudta miért. Bementek az ajtón és tényleg egy lépcső vezet fel.

-Remélem ott kötünk ki ahol kell!-reménykedett Denis. Amikor a legtetejére felértek egy ajtó előtt teremtek. Vanda benyitott és egy hatalmas téren találta magát, ahol egy hatalmas lény járkált össze-vissza.                              -Nem is tudtam, hogy létezik ilyen állat!-döbbent meg Vanda.                                                                                     -Ez egy Griff madár!?-kérdezte rémülten Denis.                                                                                                     -Azt hiszem!-mondta Vanda, ekkor a Griff meghallotta a hangokat, és észre vette a lányt. Azonnal tudta kivel van dolga. Elkezdett felé rohanni és, hogy hamarább odaérjen elkezdett repülni. Vanda megrémült, Vajon most mi lesz? Talán meg öli?

Amikor a griff szemtől-szembe állt Vandával, tudta a dolgát. Most meg kellene ölnie! De nem! Ezt nem teheti, mert ezzel, tudja, hogy megpecsételi mások, és saját életét. Észre vette Vanda szemében azt a fényt, ami még neki is azt sugallta, minden rendben lesz! Vanda érdeklődött a lény iránt, hisz ég sosem látott ilyet. De még is meg kell szereznie a szérumot. Lassan el indult a hatalmas a ajtó felé de hirtelen a griff újból útját állta  és egy hatalmasat ordított Vanda képébe. Vanda lefagyott. De mielőtt megölhette volna Denis elkezdett felé futni és Vandát elrántotta a lény elől.

-Vanda! Jól érzed magad?-rángatta a vállát.
-Persze!-tért magához, de most már elhatározta, ne fog megijedni. Felállt és elszántan kezdett az ajtó felé menni nem nézett a madárra. Csak ment-ment és ment. De mielőtt kinyithatta volna az ajtót észrevette hogy zárva van. Ekkor a griff letámadta, ellökte az ajtótól és leteperte a földre.
-Áh!-sikított fel.-Szállj le rólam!-ordította, aztán észrevette a griff nyakához kötött kulcsot. Úgy érezte most mindenre képes, letépte a láncot a griff nyakából amelyen a kulcs lógott, egy hatalmas erőt vett magán és lelökte magáról a hatalmas állatot. Denisnek leesett az álla, nem is tudta, hogy Vandának ekkora ereje van. Vanda gyorsan oda rohant az ajtóhoz és elfordította a kulcsot a zárban. Amikor kinyitotta szinte majdnem összeesett. Egy hatalmas kacaj hallatszódott ki.
-Mondtam, hogy várok rád Vanda! 

                                             16. rész

                                                     Versengés!!

1951 március 12.

Vanda és Noel ölelkezése hosszú ideig tartott, de Steven gyorsan félbe szakította őket, csak mert Denis arcán látta a szomorúságot.

-Most már elég!!.. Nemsoká lemegy a nap, és nincs, hol aludnunk!

-Igazad van!!-mondta Vanda.-Keressünk egy olyan helyet ahol le tudunk pihenni!

-Én tudom hova mehetnénk!-mondta Noel, és megragadta Vanda kezét.-Gyere!!

-Hova megyünk?!-kérdezte rémülten.

-Látod azt a hegyet?..A másik oldalán van egy barlang.

-Tényleg? És te ezt honnan tudod?-kérdezte Denis gyanakvóan.

-Az ittenieknek jó az irány érzékük!-felelte ezzel a hihetetlen válasszal Noel.-És képzeld csak! Lehet, hogy te nem, de én jártam föci órákra!

-Óhh, tényleg? Nálatok már ilyen is van? Nem gondoltam volna!

-Hagyjátok abba mert már eléggé fáradt vagyok!!-szólt rájuk Lili. Ezek után egész végig egymáshoz se szóltak (szerencsére). Amikor megérkeztek a barlanghoz  mindenki elhelyezkedett .

                                                      ( Valami ilyesmire gondoltam)

-Ez milyen gyönyörű!!-mondta elképedve Lili.

-Itt meglehet fagyni!-mondta Steven.

-Hozom a faágakat!-mondta Denis, és amikor vissza érkezett látta, hogy a tűz már ég. Noel!! gondolta magában.
-Hol voltál eddig?- kérdezte Vanda, és közben átkarolta a mellette ülő Noelt.
-Én is hoztam egy kis tűzifát.
-De kedves tőled!-mondta lenézően Noel.
-Inkább aludjunk!-mondta Steven.-Mi előtt megint hozzá kezdenétek.
-Igaza van!.. Aludnunk kell!-mondta Vanda. Lassan mindenki elaludt, de egy idő után, körülbelül hajnali egykor Vanda felkelt.
-Miért vagyunk itt?.. Otthon van az apukám kómában, és én meg itt vagyok egy olyan világban ahol minden mesebeli dolog megtörténik... Bárcsak egy álom lenne ez az egész.-mondta halkan amikor a tűzben meglátta azt a rémalakot, aki még mielőtt idejöttek volna, majdnem megölte.
-Vanda!! Én várok rád!!!-mondta a kísértett és ahogy eloszlott a tűzben, úgy vele együtt a tűz is elaludt. Ekkor felébredt Denis, és észrevette Vandát.
-Vanda, mi a baj?-kérdezte.-Valami történt?
-Nem! Semmi!
-Csak történt!-mondta Denis, és odament Vandához.-Nekem nyugodtan elmondhatod.-súgta a fülébe.
-Mielőtt kialudt volna a tűz megjelent előttem az a kísértet.-mondta és átkarolta zokogva Denist.-Annyira hiányzik a régi életem!!
-Elhiszem!.. Nekem is nagyon hiányzik. De ha nem lett volna ez, soha sem találkoztunk volna.-ez a mondat még Vanda szájára is mosolyt csalt.
-Vanda!.. Tényleg komolyan gondoltad azt amit Noelnek mondtál?
-Mire gondolsz?
-Hát arra amikor kihozta Noel Lilit a szakadékból.... Amikor azt mondtad neki, hogy szereted.
-Öhh, Hát nem is tudom. Talán!.. De miért érdekel ez?!
-Hisz te is tudod mit érzek irántad!
-Nem tudom! Mit?
-Az a csók neked nem mondott semmit?
-De hát azt mondtad, hogy csak gyakoroltál rajtam!
-Ja, tényleg!
-Figyelj Denis! Most teljesen össze zavartál!.. Szóval akkor most, hogy volt ez?!
-Sehogy!.. Miről beszélsz?.. Nem tudom miről van szó.-magyarázkodott Denis.
-A csókról!
-Milyen csókról?
-Arról a csókról, ami volt, mielőtt ide kerültünk volna!-mondta idegesen Vanda.
-Vanda! Halkabban! Mindenkit felébresztesz!
-Nem érdekel!
-Gyere! Inkább kint beszéljük meg!
-Jóó!-mondta unottan.-De most már elmondhatnád az igazságot!-amikor kiértek Vanda mérgesen nézett Denisre.
-Szóval akkor mi volt ez a csók?
-Hát...-vett egy nagy levegőt.-Igazából nem gyakorolni akartam rajtad.-mondta Denis és abban a pillanatban elkezdett felkelni a nap.

-Hát akkor mit?
-Ezt nem is tudom úgy elmondani....Inkább válaszolhatnál a kérdésemre! Tényleg szerelmes vagy Noelbe?
-NEM!!!